Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (II.)
268 SCHÜTZ ANTAL val van képviselve, amely igazán kiemelkedik a különben általában nívós átlagból. A kezdet (teremtés, fölmagasztalás, bukás) legégetőbb kérdésében, a rossznak kérdésében új utakat nyit és egészen eredeti megoldást kísérel meg Thomas Molina: Das Leiden im Weltplan. Lösung tiefster Menschheitsfragen. Innsbruck, 1929. Ez a kiváló mű nem a szakteológus száraz dialektusában, hanem a vallásos lélek és a nagy problémákkal mérkőző gondolkodó nyelvén, a laikusnak is hozzáférhető módon voltaképen a kinyilatkoztatott igazságok egész rendszeréről ád mélyenjáró, új megvilágítást a szenvedés problémájának gyújtópontjából ; amint szerzői álneve jelzi, útja a két nagy teológiai iskola között s részben fölöttük visz el. A megváltás dogmatikáját és filozófiáját széles és biztos történeti alapon a vallásilag érdekelt mai szellem magasabb igényei szerint kitűnően tárgyalja J. Rivière: Le dogme de la rédemption, tom. 1 : essai d’étude historique, 1905 ; t. 2 : étude théologique, 1914. — Az Egyházról ugyancsak szélesebb körök számára írt, de a teológusnak is a példaadáson kívül új tárgyi tanulsággal szolgál a dogmatörténetben kiváló K. Adam: Das Wesen des Katholizismus, 1924, melynek már páratlan könyvészeti sikere is sokat mond : öt év alatt 6 kiadást ért és nyolc nyelvre van lefordítva. A kegyelemtanban H. Lange S. J. : De gratia, Friburgi, 1930, külsőleg egy a kompendiumszerű «tractatus»-ok közül, voltaképen azonban önálló értékű monográfia. Azzá teszi az exegetikai és történeti begyökérzésnek rendkívül gondos, tüzetes kidolgozása, és a szabatos módszer. Az eszchatologiában sok figyelemreméltó részletkutatás történt ; a mi áttekintésünkbe beleülő jelentős szintétikus műnek határát alig súrolja J. Zahn: Das Jenseits. Paderborn, 1914, mely világosan és szolid teológiával összefoglalja azt, amit előtte mások már megírtak. Élénkebb és eredményesebb tevékenység folyik a szentségtan területén, elsősorban természetesen a dogma-, sőt vallástörténet területén, ahol tudásban, módszerben és munkaerőben vezet F. Dölger, kinek újabb munkái: Die Sonne der Gerechtigkeit u. der Schwarze, 1918, Sol Salutis 1920, miként a régibb Sphragis (1911) és hatalmas öt kötetes, nemkatolikus körökben is osztatlan elismerést kapott összefogó műve IX0rS, das Fischsymbol in frühchristlicher Zeit 1910—-1932 — mind a keresztségnek vallástörténeti monográfiáját készítik elő, fogható bizonyságul, mennyire «lehet», sőt érdemes katolikus teológusnak is a vallás- történet módszereivel és biztos eredményeivel munkába venni a katolikus dogmát. Hogy a spekulatív téren is még mindig mennyi lehetőség nyílik, megmutatja M. de la Taille S. J. : Mysterium fidei, 1921. Hatalmas mű, mely gondosan kidolgozott történeti és irodalmi alapon az áldozat gondolatát helyezi az eucharisztiai tárgyalás középpontjába, és az utolsó évtizedek legjelentősebb eucharisztiás monográfiája marad akkor is, ha az áldozat mivoltáról és nevezetesen Krisztus egyszeri (utolsóvacsorai) áldozati tettéről való fölfogása nem is bizonyul végső szónak az utolsó két emberöltő alatt annyit meghányt-vetett kérdésben. Főként újszerű és a dogmatikai elmélet számára is jelentős történeti eredmények emelik ki a következő müveket: A. Teetaert O. Cap.: La confession aux laïques dans l’Église latin depuis de VIIIe jurqu’au XIVe
