Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: Több pszihologiát a szószékre!
248 TÓTH TIHAMÉR hirdetésnek eredményes betöltésétől. Az apostolok bizonyára ma is úgy vélekednének erről, mint mikor 1900 évvel ezelőtt írták: «Nos vero orationi et ministerio verbi instantes erimus» (Act. 6,4). Bizony egy jó prédikáció komoly munka és fárasztó vajúdás között születik meg ! Mint a méh végiglátogat tömérdek virágot, kiszívja annak édes nedvét, lenyeli, magában összegyúrja s aztán kiadja mint tiszta mézet, úgy kell a hitszónoknak is sokat olvasnia, tanulnia, gondolatokkal töltekeznie, azokat magában feldolgoznia, kialakítania s végül formába öntve kiadnia magából, leírnia. Míg a beszéd inkarnációja megtörténik, végigszenvedjük a vajúdás minden aggodalmát, erőfeszítését, fáradságát. Aki hallgatja a beszédet, legtöbbször nem is sejti, mennyi elmélkedés és olvasás, mennyi verítékezés, mennyi ész- és idegmunka rejlik benne. A buzgó pap idegemésztő prédikációs készülete azonban hétről-hétre, évtizedeken keresztül sohasem kedvetlen verítékezés, hanem a lélekmeghódító hadjárat lendületes várvívása, a korszerű papi aszkézis egyik leghasznosabb megnyilvánulási formája. Örömünk az, hogy szabad Krisztus ügyében beszélnünk : «Dedit mihi Dominus linguam mercedem meam et in ipsao laudabo eum» (Eccli. 51, 30). Más jutalmat pedig nem várunk érte, mint ezt : «Per evangelica dicta deleantur nostra delicta». Tóth Tihamér.
