Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: Több pszihologiát a szószékre!
TÖBB PSZIHOLÓGIÁT A SZÓSZÉKRE 245 azt az embert, aki komolyan veszi kereszténységét és komolyan igyekszik megtartani vallása parancsait. Előbb élje át maga a pap mindezt, aztán verítékezzék a kérdések kérdésének megoldásán : hogyan lehet beállítani a meg nem alkuvó keresztény életfelfogást a hétköznapi élet ezernyi eseményébe. így lesz a beszédje korszerű és élettől lüktető. Akkor majd nem mondhatják a hallgatók a beszéd végén : «Ez az ember nem ismeri a mai mindennapi élet problémáit, kínjait, a mi lelki igényeinket». IV. Nagyban hozzájárulhat a prédikáció sikeréhez a beszédtéma megválasztásában érvényesülő tervszerűség vagy hogy divatos kifejezést használjunk : a tárgyválasztás racionalizálása. Szellemi és anyagi téren egyre hangosabbá válik ma a racionálás követelése és kár volna ezt a prédikációs munkában figyelmen kívül hagyni. El kell u. i. ismernünk, hogy a prédikációs témák tervszerűtlen, találomra történő kiválasztásával sok szellemi energia pocsékolódik el, sok beszéd hangzik el eredmény nélkül és sok prédikáción teljesedik be az írás szava : «In die illa ceciderunt sacerdotes in bello, dum volunt fortiter facere, dum sine consilio exeunt in proelium» (Mach. I. 5, 67). A külföldi hitszónoklati irodalomban egyre erősebben csendül meg a vágyakozás új vasárnapi perikopák után, minthogy a mostaniak a Szentírásnak csak egész kis töredékét ölelik fel és homiletikus szempontból már erősen ki vannak aknázva. Aki azonban ismeri azokat a nehézségeket, amik e vágy teljesülésének útjában állanak, beszédeinek felfrissítése és átütő erejük fokozása érdekében nem várhatja meg e kívánság egészen bizonytalan teljesedését, hanem utánanéz, nem lehetne-e a mai perikopák mellett is keresztülvinni a prédikációs munka racionalizálását. És ebben valóban kínálkozik egy kitűnő eszköz a szónoknak : a prédikáció-sorozat. Érdekes tapasztalat, hogy a mai közönség mennyivel szívesebben hallja az alapos oktatásra alkalmat nyújtó sorozatos prédikációkat egy-egy témáról, mintsem a vasár- napról-vasárnapra találomra választott, egymással semmi összefüggésben nem álló beszédeket. E sorok írója egy évig beszélt a «Quas primas» enciklika nyomán Krisztus-Királyról, két évig a tízparancsolatról, jelenleg pedig már ötödik éve beszél a Credo-ról és valósággal lelki élmény számára az a figyelem és kitartás, amely- lyel hallgatói a beszédsorozatokat követik. Már pedig ilyen érdeklődést keltő, figyelmet lekötő, hosszabb- rövidebb beszédsorozat bőven áll rendelkezésünkre. íme egynéhány:
