Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Szabó Vendel: A szent officium döntéseinek értékelése
240 SZABÓ VENDEL sában. Azonban, ami az egész kérdés forgópontja, ö a rendszer igazságát bizonyítani nem tudta. Eltalálta az igazat, de döntő bizonyíték nélkül, sőt részben hamis bizonyítékra támaszkodva. Amit ő a heliocentrikus rendszerrel egyszerűen magyarázott, ugyanazt a geocentrikus rendszer bonyolultabb módon ugyan, de szintén világosan megmagyarázta. Az egyszerűség magában nem lehetett perdöntő bizonyíték annál is inkább, mert a Szentírás egyes helyei a geocentrikus rendszer terminológiája szerint látszottak beszélni. Mivel az élére állított kérdésben dönteni kellett és a per lefolytatása alatt Galilei az ismételt figyelmeztetésre sem tudott más bizonyítékokat adni, mint amelyeket azon kor legnevesebb csillagászai elégteleneknek nyilvánítottak, a szent Officium és az Indexkongregáció kénytelen volt a heliocentrikus rendszert a hitre veszedelmesnek nyilvánítani. A veszedelem abban volt, hogy a rendszernek nem állott rendelkezésére apodiktikus bizonyíték, amiből egyszersmind a Szentírás illető helyeinek átvitt értelemben, a látszat nézőszöge szerint való értelmezése következett volna és így joggal lehetett feltételezni, hogy a Szentírás hátha mégis szószerint értelmezendő, amely esetben a pars tutior est sequenda elve alapján a heliocentrikus rendszer ellen kellett dönteni. íme a klasszikus példa, hogy valami lehet ugyan önmagában igaz, de bizonyítékainak elégtelensége folytán mégis veszedelmes, mert igazát nem tudván védeni egy másik állítás igazának látszatával szemben, kénytelenek vagyunk tudtunkon kívül az objektív hamisságot előnyben részesíteni, mint amely inkább összhangban állónak látszik egy olyan igazsággal, amelynek elfogadására kötelezve vagyunk. Ezen igazság jelen esetben a Szentírás igazmondása és szavainak szószerinti értelemben való vevése mindaddig, amíg az átvitt értelem bizonyítva nincs. A Galilei-per aktái, nemkülönben a szent Officiumnak későbbi magatartása a heliocentrikus rendszerrel szemben világosan elárulják, hogy a kongregációk döntései csak a bizonyíték nélküli állításból származó veszedelmet akarták kifejezésre juttatni. «A ti főszóvivőiteket nem egyszer megkérdezték — mondja a jezsuita Fabri atya — van-e valami perdöntő bizonyítékuk a föld mozgása mellett? Sohasem merték állítani. Nincs tehát semmi akadálya, hogy azon szentírási helyeket az Egyház szószerint értse és ilyeneknek értendőknek nyilvánítsa, amíg perdöntő bizonyítással az ellenkezője nem bizonyíttatik ; ha valaha ti ilyeneket esetleg találtok, amit alig hiszek, ezen esetben az Egyház egyáltalában
