Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Szabó Vendel: A szent officium döntéseinek értékelése
238 SZABÓ VENDEL csak látszólagos vagy hogy függőben hagyjuk, hanem jelzi a beleegyezésünk alapjául szolgáló tekintély döntéseinek jogi értékelését : Praesumptio stat quidem pro superiore, attamen praesumptio cedit veritati 1 Amint a tudományos élet kérdéseiben és a bírói ítéletekben az észszerű feltevés az, hogy a szakembereknek, illetőleg az igazság felderítésére kiküldött bírónak van igazuk, amíg az ellenkező apodiktice bizonyítva nincs, hatványozott mértékben kell ugyanezt állítanunk a hit tisztaságának megőrzését célzó bírói döntésekről. Őszintén el kell fogadnunk ítéleteik helyességét a tanveszélyességről, amíg az ellenkező tan minden kétséget kizáró bizonyítást nem nyer. A szent Officium döntései értékének teljes félreismerésére vall az a vád, hogy ítéletei kerékkötői a tudományos haladásnak.1 Csak a vallási igazságokkal való vakmerő játékot akadályozzák meg! Tegyük fel, hogy a kongregációi döntés alapja nem felelne meg az objektív igazságnak, mi hátrány származnék ebből arra, aki nyugodt lelkiismerettel merné állítani, hogy neki minden kétséget kizáró bizonyítékai vannak a veszedelmesnek ítélt állítás objektív igazságáról? Semmi! Az igazság apodiktikus bizonyítása megszünteti a kongregációi döntés részére az igazság feltevését — praesumptio cedit veritati — és ipso facto megszűnik az illető számára a döntéssel szemben megkövetelt belső alávetés, mert a «veritas veritati contradicere non potest»2 elv alapján megszűnik a veszélyesség. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a szent Officium döntései az egész Egyház számára adatnak és a publica securitas doctrinae a céljuk. Ha tehát valaki a kongregáció döntésével szemben akarja a saját igazát védeni, azt a nyilvánosság előtt sem írásban, sem szóval nem teheti mindaddig, amíg bizonyítékait ugyanazon illetékes fórum elé nem terjeszti, amely más bizonyítékok miatt más ítéletet hozott. Ha az akár kifejezetten, akár hallgatólag az új bizonyítékokat elfogadja avagy elveti, aszerint lesz a kérdéses vélemény sententia tuta, illetőleg non tuta a fentebb kifejtett elvek szerint. Az elmondottak illusztrálására és minden félreértés elkerülésére nézzük a legklasszikusabb példát, a sokat emlegetett Galilei- esetet, amelyből kifolyólag annyi gúny érte már a szent Officiumot, illetőleg az Index-kongregációt. 1 Lásd : Syllabus, prop. 12. és Lamentabili, prop. 8. 2 Vaticanum, De fide cath. cap. 4.
