Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. I.
AZ ÓSZÖVETSÉGI «ÉLET»-FOGALOM. /. Az élet kezdete. Az élet, amelynek realitása annyira kézzelfoghatónak látszik, nagy misztériummal kezdődik és egy másik, talán még nagyobb misztériummal végződik. De míg a vég majd mindenkiből a legkomolyabb gondolatokat váltja ki, addig a mai kor embere egyéni keletkezésének körülményeit nem ritkán cinizmussal tárgyalja, éles ellentétben az Ószövetséggel, amelynek vallásos gondolkodóit a fogantatás, az embryonális lét és a születés csodás titkai mintegy térdre kényszerítették az Alkotó előtt. «Nem tudom, mint lettetek alkotva testemben», mondja a makkabeus anya ; «nem én adtam nektek a lehelletet és az életet, nem én mértem ki mindegyiktek tagjait. A világ teremtője alkotja az embert eredetében, hisz ő ad létet mindeneknek» (2 Macc. 7, 22 sk.). A szenvedő Jób pedig kérleli Istent, hogy ne tegye tönkre azt a remekművet, amelyet az ő alkotása által létrehozott (Jób 10, 8—12): Gondosan formált és alkotott engem a kezed Köröskörül egészen, És ily hirtelen tönkretész engem? Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot ! Mégis ismét porrá akarsz tenni? Nemde kiöntöttél, mint a tejet, Megakasztottál, mint a sajtot, Bőrrel, hússal öltöztettél engem, Csonttal, ínnal illesztettél egybe, Életet és kegyelmet adtál nekem, És lélekzetem fölött gondosságod őrködött ! Ez a szöveg az ember kezdő stádiumainak tömör csoportosítása, se gyben oly problémára hívja fel figyelmünket, amely talán első tekintetre fel sem ötlik. Szó van itt Jób testének agyag (nsn) módjára való formálásáról és a porba való visszatérítéséről. Önkény
