Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Szabó Vendel: A szent officium döntéseinek értékelése
A SZENT OFFICIUM DÖNTÉSEINEK ÉRTÉKELÉSE 235 döntései minő kötelező erővel bírnak, milyen engedelmességgel tartozunk nekik? A szent Officiumot a körülmények által adott egyházkormányzati hasznosság hívta életre. Ezen hasznosságnak megfelelően nyer az Egyház hasznát szem előtt tartó illetékes magisztériumtól megbízatást, delegációt, hogy mint kiküldött hivatalos közeg, tehát mint autentikus bíró kapcsolódjék bele segítőtárs gyanánt a magisz- térium azon munkakörébe, amely nem szükségszerűen követeli a legfőbb kormányzati, illetőleg tanítói tekintély alkalmazását és amely munkakör következőleg delegálható is. Az illetékesség tárgyát illetőleg III. Pál «super negotio fidei commissarih névvel jelöli a szent Officium bíráit.1 A hit dolgaiban azonban szó lehet vagy a tan végleges rögzítéséről, ami kizárólag a magisztérium joga és kötelessége vagy a depositum fidei tantisztaságát veszélyeztető állításokról, ami a fentebb említett elvek szerint bírálandó el. A szent Officium kizárólag ezen utóbbi szempont szerint bír illetékességgel. Formaliter nem tanító testület, ha tanítás alatt a tárgyi igazság feltárását értjük. Igaz ugyan, hogy döntései szükségszerűen valamely tan körül forognak, azonban a nézőszög, az objectum formale, amely szerint ítél, nem valamely tan igazságának vagy hamisságának eldöntése, hanem a veszélyesség fogalma, t. i. valamely állítás adott esetben a körülmények és cél figyelembevételével nem veszélyezteti-e a hit tanainak tisztaságát avagy elegendő bizonyítékok nélkül nem támad-e a teológusok által jól megalapozott és általánosan elfogadott olyan állítás ellen, amelynek kétségbevonásából veszély háromolhatnék a hitre. A kongregációt a magisztérium rendőri intézményének nevezhetnök, amely nem alkot hittörvényt, de intézkedései ellenőrzik a törvény megtartását és a vallási közbiztonság megóvását. Ne tévesszen meg bennünket, ha a szent Officium döntéseinek terminológiájában ugyanazon kifejezéseket, ugyanazon terminus technicus-okat találjuk, aminőket a magisztérium szokott használni, amikor valamely tan objektiv igazságáról vagy hamisságáról dönt. ítéleteiben többször előforduló haeresis, error etc. kifejezések és cenzúrák csak annyit akarnak mondani, hogy az illető tan a haeresis vagy error veszedelmének jellegét viseli magán. A tanbiztonság — securitas doctrinae — lebeg szeme előtt, cenzúrái csak annyit jeleznek, hogy valamely állítás a haeresis vagy error veszedelmét rejti 1 Const. «Licet», 1542.
