Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
véleményét is, aki szintén hármas jelöléssel siet segítségére, amelyet azután felterjesztenek s így ez is az államtanács elé került.1 A hármas jelölésben szereplőkön kívül is megemlítenek a kormányszékek papi személyeket, akik esetleg szintén alkalmasak volnának az illető székre és megtörtént, hogy a király választása egyikre e kívülállók közül esett. így nevezte ki Ferenc például Lonovics József egri kanonokot és táblai prelátust 1832-ben Csanádi püspökké.1 2 Mivel a prímási szék 1831-től üres volt, a magyar kormányszékeknek a prímás megkérdezése nélkül kellett javaslatot tenni s nem egyszer tolták előtérbe a kancelláriában, illetőleg a helytartótanácsban szolgálatot tevő papi személyeket, akik gyakran emelkedtek püspöki méltóságra. Egy ilyen kirívó eset alkalmából Jüstel, az államtanácsnak, illetőleg a konferenciának ez ügyekben akkoriban rendes előadója fel is emelte szavát a magyar kormányszékek pajtáskodó jelöléseivel szemben. «A jelöléseket a püspökségekre Magyarországon a politikai hatóságok a katholikusoknál a püspökök és a metropoliták megkérdezése nélkül ejtik meg (a schismatikus püspökségekre vonatkozólag a metro- polita tesz javaslatot).» A német tartományokban, ámbár nincs előírva, csaknem rendszeresen kérnek a metropolitától és a püspököktől is felvilágosításokat a megyéjükben lévő és püspökségre alkalmas papokról és ennek alapján teszik meg a politikai hatóságok javaslataikat. Ezt az előnyös rendszert Magyarországon is be kellene hozni, mert biztosabb alapot adna a javaslatoknak. «Ez idő szerint mégsem helyes dolog az, hogy a javaslatban az első helyekre, mint rendesen és a jelen esetben is az ország összes többi papjainak megkerülésével az udvari kancellária egyházi referense, azután a helytartótanács referensei helyeztetnek s csak azok után neveznek meg egyes személyeket, amint azokat véletlenül egyik vagy másik tanácsos ismeri.» A kérdéses esetben a székes- fehérvári püspöki székre a kancellária első helyen saját tanácsosát, Hau- lik György zágrábi prépostot, a 2. és 3. helyre pedig Sztankovics János és Ocskay Antal helytartósági tanácsosokat ajánlotta, mégpedig Sztanko- vicsot, kinek sok hivatali restanciája volt, azért, hogy megszabaduljanak tőle. Az államkonferencia magáévá tette Jüstel véleményét és annak alapján azt javasolta az uralkodónak, hogy a nádor kéressék fel, hogy értekezvén a magyar püspöki karral, ő tegyen ez esetben javaslatot, azután, hogy a király rendelje el, hogy a püspökségek megüresedésénél a helytartótanács elnöksége mindig kérdezze meg a megyéspüspököket, hogy kik méltók nézetük szerint a püspökségre és ez alapon tegyenek javaslatot. A király ily értelmű kéziratot intézett is 1836 nov. 12-én a nádorhoz és a magyar kancellárhoz.3 A nádor a felszólítás alapján tett ís hármas javaslatot és a király a 3. helyen ajánlott báró Barkóczy 1 1787:2790, 3370; 1788:813, 1049; 1794:1619, 1825:7449, 1827:1106, 1831:4930. 2 St. R. 1832 : 2897. 3 C. A. 1835 : 176. Bécsi állami levéltár. A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG GYAKORLÁSA MÁRIA TERÉZIA KORÁTÓL 219
