Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG GYAKORLÁSA MÁRIA TERÉZIA KORÁTÓL 1848-IG. Fraknói munkáiból tudjuk, mily fontos volt Mária Terézia uralkodása a királyi kegyúri jog kiépítése szempotjából. Már több ízben mutattak rá arra a nagy hatásra, amelyet Kollár Ádám 1762-ben írt munkája a bécsi kormányszékekre, Mária Terézia tanácsadóira gyakorolt.1 A «Historia Diplomatica iuris patronatus...» teljesen a régi magyar okfejtéssel dolgozik és amiként Pázmány Péter e kérdésről írt memorandumában, érveinek megalapozásában a Hármaskönyvön nyugszik. A kegyúri jogról szóló része Verbőczy érveivel kezdődik és velük is ér véget, ebbe a keretbe illeszti azután a történeti áttekintést, amelyben a Sylvester-bullára, az apostoli követségnek az évszázadok folyamán állandóan gyakorolt jogaira hivatkozik. Már Fraknói rámutatott arra, hogy milyen könnyen ugorja át Kollár azokat a nehézségeket, amelyeket okfejtésének a történeti tények emlékei okoznak.1 2 Ezek nem maradhattak ismeretlenek oly szorgalmas kutató előtt, aminő az udvari könyvtár nagytudományú őre volt. Jól tudta pl. hogy az Anjouk idejében az egyházi beneficiumokat Magyarországon az általános egyházi viszonyoknak megfelelően a pápák töltötték be. Ezt azzal az esküvel hozza összefüggésbe, amelyet Károly Róbert 1310-ben Gentilis zsinati határozataira tett. Ezek közt helyet foglalt az is, hogy senki világitól ne fogadhasson el beneficiumot. Ha Károly Róbert maga és utódai nevében esküt is tett arra, hogy a zsinati pontok Magyarországon örökké erővel fognak bírni, ez az eskü nem kötelező, mert a királyok tartoznak országuk jogait megtartani. Gentilis jobban ismerte az egyházjogot, semhogy azokat a megállapodásokat, amelyeket a király esküje dacára sem tarthatott meg, végre akarta volna hajtani. «Károly király pedig, úgy vélem, inkább gondolt kötelességére, mint a pápától kapott jótéteményre, amellyel az ország és a szabad nemzet kárára törvényesen nem élhetett.»3 A Tripartitumról szólva megemlíti, hogy a kegyúri jogot megerősítő konstanzi zsinati privilégiumot, amelynek ő is oly nagy fontosságot tulajdonított, szorgalmasan kereste ugyan, de nem tudta felfedezni. Munkája végén a függelékben azt bizonyította Kollár, hogy a trienti zsinatnak a beneficiumokra vonatkozó és a Hármaskönyvvel 1 Legbehatóbban Fraknói : A magyar királyi kegyúri jog. Budapest, 1895. 480. 1. 2 U. o. 481. 1. 3 Histor. diplom. 198. 1.
