Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (I.)
A HITTUDOMÁNY JELEN FÁZISA ÉS FÖLADATAI 17 ben, egyelőre monográfiák beláthatatlan mezőin, föltámad a történeti teológia, a 17. század büszkesége — megifjodva, meggazdagodva és új szabatosságba öltözötten. A kontroverziás hittudomány egy helyen termett történeti arányú művet : Angliában, hol a múlt század harmincas éveiben megindult Oxford-mozgalom az Egyház kebelébe hozta Newman-t, a 19. század legnagyobb és minden kornak egyik legkiválóbb vallási gondolkodóját ; s követték olyan férfiak, mint Manning, W. Faber, Ullathorne, W. Ward, kit Manning laikus létére dogmatikatanítással bízott meg szemináriumában. 4. 1879-ben XIII. Leo pápa Aeterni Patris enciklikájában Szent Tamás bölcseletét, illetve «arany bölcseségét» jelölte meg mint a megfeneklett modern bölcselettel szemben egyedül biztos révet és a hittudomány számára egyedül megbízható alapot. Ezzel a következményeiben nem egykönnyen túlozható tettével a teológia mai fázisának megadta a még hiányzó szükséges komponenst ahhoz, hogy teljesen kilábaljon a fölvilágosodáskori maraz- musból. Nyomban meg is indult a középkor szellemi életének és életerőinek az a monumentális föltárása, mely egy emberöltő alatt a kívülálló tudósok tudatában is teljesen megváltoztatta a középkor képét és értékelését, s mely Denifle és Ehrle örök dicsősége marad. Megindult a skolasztikái bölcselet fölélesztésének rendszeres munkája is ; s itt főként a louvain-i Institut supérieur de philosophie Mercier nagyszerű vezérségével egy emberöltő alatt szintén polgárjogot szerzett az addig lenézett «skolasztiká»- nak a laicizált bölcselet köztársaságában. Nem kis mértékben kezére járt ennek a hódításnak a modern bölcselet immanens jobbrafordulása. Az elméleti hittudomány már valamivel előbb tudatosan és programmszerűen visszatért Szent Tamáshoz. Ismeretesek e téren Kleutgen (Philosophie und Theologie der Vorzeit) érdemei. így a hittudomány a század fordulóján mindenestül kievezett a 18. századi fölvilágosodás holt vizeiről a nyilt tengerre, s duzzadt vitorlákkal, jó szélben, bíztató auspiciumokkal haladt előre, kivált XIII. Leo nagylelkű és nagyvonalú biztatásának hatása alatt. Azonban mennyire nem vetette még ki magából mindenestül az előző kor idegen elemeit, mennyire nem találta még meg mindenestül a maga entelechiáját és öntörvényűségét külső hatások ellen, nemsokára kínosan kitűnt. Láttuk, a kultúrtörténeti konstelláció széles fronton védelmi tevékenységre szorította a neki2 Theologia.
