Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
184 ÚJABB TEOLÓGIAI IRODALOM tokát gyűjtöget és apologetizál : átfogó gondolatokat az egész történeti folyamatról nem igen kapunk. Pedig éppen ma, mikor mindinkább sejtjük, hogy történeti fordulóhoz jutottunk, különösen érdekelne, mi az az erő, ami fordít és mint érvényesül ebben a lelkeket felkavaró, világokat rontó és teremtő fordulatban az Isten akarata. Éppen ma, mikor a részletek, az élet egyes mozzanatai, értelmetlenségükkel és diszharmóniájukkal annyira meggyötörnek, különösen ma érdemes a részletektől az egész felé fordulni, hátha együtt minden, valamilyen szintézisben, megnyugtatóbb és felemelőbb, mint a részletek, amikkel oly sokszor nem tudunk mit kezdeni. Mi a történelem értelme? Erre a kérdésre az immanens történet- szemlélet és a historizmus nem tud feleletet adni. Ezért Schütz bölcseleté trancendens : «a történelem tekervényes ösvényein csak Isten igazít el». Azért mégis a történelemből indul ki : három értekezésben ragyogó logikával és nem közönséges egyéni invencióval bizonyítja, hogy a történelem is kiutal önmagából, hogy minden irracionáléja, tragikuma, tehetetlen vergődése Isten felé mutat. Így megalkotja a történelmi Istenérvet s transcendens történetmagyarázó módszerét magával a történelemmel hitelesítteti ; aztán «a történeti alapon is biztosított Istenismeret magaslatáról visszanéz a történetre» és végigvizsgálja annak egész területét. A történelem pedig Schütz szerint «a teremtő Isten embereszméjének, a megváltó Isten tökéletesedés eszméjének és a szentelő Isten közösségalkotó eszméjének időbeli kifejtőzése». Mindaz, amit Isten mint lehetőséget belehelyezett az emberbe, csak történeti egymásutánban valósulhat meg. Minden eszmében, törekvésben, alkotásban van megváltódni akarás is, a megváltódás akkor következik be, ha valahogy összeköttetésbe kerül Krisztussal. A szentelő Isten alkotja meg az Isten országát s ez oldja meg a közösség problematikáját. Szembenált az istentelenség országával, de ez nem az állam ; az istentelenség nem is tud végleg megszervezkedni s az állam is isteni gondolat. A «De civitate Dei»-t ma újra meg kellene írni : a két ország nem határolható el ismert keretek közt. Isten országának dolgozik minden, ha mindjárt bűnön át is, amin rajta van az igazságkeresés bélyege. A történet végén nincs földi paradicsom, sem marxista, sem vallásos értelemben, mert az abszolútum nem valósulhat történeti keretek közt, mert ezektől elválaszthatatlan a kísérlet és a tragikum. A történelem befejezése a végítélet s ekkor majd előttünk áll az embereszme minden vonása, járttá lesz a tisztulás minden útja ; csak ebben az értelemben van haladás. A történelem csomópontja Róma, szimbóluma az egyházi év. Ma az individuailzmus, a jelenvilágiság válságát éljük s még a holnap is válság és tragikum lesz,, csak a holnaputántól remélhetjük az új embert, aki nem a gazdagodásra, hanem a megélhetésre van beállítva s ezért energiái nem a jelen világra korlátozódnak, hanem megtalálta mélyebb és szellemibb tartalmát. Ilyenformán a kinyilatkoztatás segítségével sikerül megoldania a történeti irracionale és tragikum, a közösség és a haladás kérdését, szóval a történetbölcselet minden főbb problémáját. Felülről ereszkedett le a történelemhez s nem követett el rajta erőszakot, mint azok, akik a materialista vagy pantheista filozófia, a biológia vagy a fajelmélet tájékairól
