Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
LITURGIKA 173 vagy a szertartás bonyolult. Utána leírja a csendes szentmise szertartásait (56—121.) és a ministrációt (123—140.), majd az ünnepélyes (141 — 180.) és énekes mise menetét, a vesperást, officium defunctorumot, szentségkitételt (199—228.) s az egyházi év folyamán előforduló különösebb szertartásokat (230—279.). A szöveg mindenütt világosan tagolt. A főszövegben folyamatosan adja elő a celebráns és a diakónusok teendőit, míg a jegyzetben közli az eltéréseket s amit más rubricista könyvben hiába keresnénk, a feltűnőbb esetek történeti vagy logikai magyarázatát. Az így nyújtott szempontok nagyon elősegítik a szertartások öntudatos és szabályos végzését. Tudományos és pedagógiai tekintetben is igen ügyes az az eljárása, hogy az összefüggő szövegbe szervesen beledolgozott rubrikák szövegét kurzívszedéssel emeli ki, mindenütt jelezve lelőhelyüket is. így az olvasó első tekintetre látja, hogy mi a szabály s mi az, amit a szerző a magáéból ad hozzá. Nem tér ki a nehézségek elől, sőt arra törekszik, hogy eligazítson ott is, ahol a rubrikák hallgatnak vagy bizonytalanságban hagynak. Le Vavasseur—Haegy: Manuel de Liturgie et Cérémonial. Páris, 1928. 14. kiad. 2 köt. I. 710, II. 636 o. — Nemcsak a szertartások végzésére vonatkozó szabályokat tárgyalja, hanem felöleli az egész rubricisz- tika területét. így feldolgozza a Breviarium és a Missale rubricae gene- rales-ét, s leírja a Ritualé-ban előforduló szertartásokat is. A történeti szempontot és a szertartások értelmezését teljesen kikapcsolja s így kizárólag a gyakorlati kivitelt tárgyalja. Ezt azonban igen részletesen. Nemcsak a celebrans és a diakónusok szerepét adja, hanem az alsóbbrendű segédkezőkét is, amit a legtöbb rubricista mellőz, mert a liturgikus könyvek is csak keveset szólnak róluk. Ezzel nagyon jó szolgálatot tesz a gyakorlat emberének, mert hiszen az ilyen helyzeteknek a liturgia szellemében való megoldása sok ismeretet és fejlett érzéket követel. A tartalomjegyzéken kívül 100 oldalas tárgymutató könnyíti meg a könyv használatát, illetve sokszor fölöslegessé is teszi, mert rövid összefoglalását adja a tárgyalt anyagnak. Képeket is közöl, amelyek az oltár különböző elhelyezését mutatják, továbbá a trónus, faldistorium, scamnum, sedile alakját és helyét. Külön táblázatban egymásmellé állítja az ünnepélyes mise segédkezőinek szerepét. A kidolgozás igen gondos, a legújabb rendeletek feldolgozásával készült s mindenütt idézi a liturgikus jogforrásokat. Le Vavasseur—Haegy—Stercky: Les Fonctions Pontificales. Páris, 1932. 4. kiad. 2 köt. I. 463, II. 447 o. — Az előbbi munka folytatása és befejezése. Felöleli az officium elmondásának szertartásait és a szentségek kiszolgáltatását is. A Pontificaléban található szertartásokat azonban mellőzi. A tárgymutató 20 oldal és csak a címszókra vonatkozik. A főpapi jelvényeket s az egyes segédkezők szerepét részletesen is tárgyalja. Foglalkozik a püspöknél kisebbrangú prelátusok öltözékével és liturgikus jogaival, így az apátok, a protonotariusok és nem protono- tarius házi prelátusokra vonatkozó előírásokkal is. De Herdt és Mar- tinucci—Menghini munkájával egy vonalban áll, több szempontból pedig fölül is múlja azokat. Halamka Gyula. (Folytatása következik.)
