Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
LITURGIKA 171 gozta föl és ebből az egyéni átélésből fakad az a megkapó erő, amellyel az ősegyház lelkiségét, a római liturgia szellemét szólaltatja meg. Könyve éppen azért jól használható a szentmisére való előkészületül és liturgikus prédikációk meg előadások tartására is. A X. kötet 160 oldalas tárgy- (és név-) mutatót ad Cesario D’Amato összeállításában s ezzel könnyen hozzáférhetővé teszi a szétszórtan található sok kincset ; ehhez járul még egy 10 oldalas magyarázó szótár a jelentősebb liturgikus kifejezésekhez s végre a stáció-templomok jegyzéke. A német fordítás gondos, folyékony s itt-ott a fordító is tesz jegyzeteket a szöveghez. P. de Puniet: Le Pontifical Romain. Histoire et Commentaire. Két köt. Paris—Louvain. 1930, 1931. I. köt. 300, II. 353 o. A tudós bencés 20 évi elmélyedő munkájának eredménye. Célja komoly történeti alapon, de a lelki épülés számára magyarázni a Pontificale mai szertartásait. Beosztása a Pontificale Romanumét követi. Az 1. kötetben a Pontificalenak és elődjeinek történetét tárgyalja, majd a bérmálásnak és a papszentelésnek szertartásait veszi sorra a presby- teratusig bezárólag. A II. kötet a püspökszenteléssel folytatja, majd részletesen szól az apátavatásról, szűzavatásról, királykoronázásról ; az utolsó részben, amely a tárgyaknak szóló áldásokkal foglalkozik, különösen behatóan foglalkozik a templomszentelés szertartásával. Az irodalmat az I. kötetben kevésbbé, a Il.-ban már gyakrabban idézi; a szertartások szövege azonban mindenütt bőven szóhoz jut. Szakkritikusok több, főképpen régiségtani tévedésre mutattak rá, de tekintve, hogy az újabb liturgikus irodalom e téren még igen szegény (Tixeront-nak L’Ordre et les ordinations 12. kiad. 1925. c. munkája pl. csak egy részletet ölel fel és jóval mögötte áll a föntebbinek), e világos, nyugodt elő- adású, bensőséges hangú munkát nyereségként kell elkönyvelni. PiusParsch: Kurze Messerklärung. Klosterneuburg, 1930. 238 o. — Történeti tudással és lélekkel megírt könyv. A szerzőnek van szeme arra, hogy meglássa a belső összefüggéseket. Nem az adatok halmozására törekszik, hanem úgy választja ki és csoportosítja anyagát, hogy kitűnjék a kozmosz. A szentmise ilyen értése a lelki élet számára is igen jelentős. A miséző pappal és a szentmisét követni akaró hívővel ugyanis könnyen megesik, hogy a gyors egymásutánban következő imádságok és szertartások gazdagsága egészen elnyomják ; Parsch könyve azonban a szentmise világos tagolásával és jó szempontok nyújtásával rásegít arra, hogy az egész fölött uralkodjunk. Bevezetésül arról szól, hogyan nézi Krisztus és az Egyház a szentmisét s röviden megmutatja, miképpen fejlődött a szentmise az utolsó vacsorától kezdve a 2. századig. Ezután ügyes rajzzal szemlélteti az egész szentmise szerkezetét. Beosztása igen természetes, világos és a lelki élet számára sokatmondó. Majd végigmegy a szentmise szertartásain s komoly történeti alapon, de mindvégig meleg, bensőséges hangon tárgyalja annak egyes részeit. A kánon koncentrikus felépítése, amelyet főbb vonásaiban egy 5. századbeli tekintély tudatos munkájának tekint, igen megkönnyiti az eligazodást. Mint a mondottakból kitűnik, ez a mű elkerüli a szaktudományos aprólékosságot és szárazságot, de nem akar kimondottan elmélkedési könyvvé
