Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
170 HALAMKA GYULA • akarja mutatni, hogy miként a szentmise középpontja az áldozat, úgy az officium egyes részei is a szentmise köré csoportosulnak, részben mint annak előkészítése, részben mint utóhangja. Érdekes itt az a nagy szerep, amelyet a Miatyánk imádkozásának tulajdonít (64. o.). Szemléletes az egész officium és az egyes imaórák szerkezetének feltüntetése s a prímának a kompletoriummal való szembeállítása. A kis imaórákat Tertullianus, sőt talán már az apostolok idejéig viszi vissza (24. o.). Ekkor azonban még csak magánimádságok voltak ; liturgikus imádsággá a szerzetesek által lettek. A könyv beosztása : először a breviárium történetét adja, utána tárgyalja az egyes imaórák közös imádságformáit (zsoltárok, himnuszok, orációk stb.), majd az egyes órákat külön-külön s végre az egész officiumnak és az egyes óráknak szerkezetét. A végéhez két excursust csatol az Úrangyaláról és a Sacrosancta imádságról. A szerzőt a történeti érdeklődés mellett aszkétikus cél vezette : rásegíteni főképpen a teológusokat a szentmise és az officium mélyebb megértésére és megbecsülésére. Ildefons Schuster: Liber sacramentorum, note storiche e liturgiche sui Messale Romanum. Torino, 3. kiad. 1928. Német fordítása Richard Bauersfeldtől, Regensburg, 1928—32. IX köt.+a X. Registerband. A teljes német kiadás újabban négy kötetben is megjelent. A szerző a római Szent Pál bencéskolostor apátja volt, 1929 óta pedig Milánó bíboros érseke. Húszévi szorgalmas kutatásnak, elmélyedésnek és pápai intézetekben tartott előadásoknak eredményét kapjuk e nagy munkában. A Sacramentarium a papság legrégibb, összefoglaló liturgikus könyve volt, amely a miseszövegeken kívül a szentségek és szentelmények szertartásait is magában foglalta. A szerző is azért választotta munkájának ezt a címet, mert a Missale anyagán kívül felöleli a Rituale és a Pontificale anyagának jórészét is. Az első kötetben liturgiatörténeti kérdéseket világít meg (mint pl. a liturgika forrásai, N. Szent Gergely szerepe a liturgia kialakításában, a stáció-napok, a római templomok művészete és felszentelése stb.), majd sorba veszi a szentségeket — és némely szentelményt — úgy, amint ezekkel már a régi Egyház végigkísérte és megszentelte az emberi életet. A második kötet az Ordinarium Missae fejlődését adja s megkezdi a Proprium de tempore miseszövegek magyarázatát, melyet az ötödik kötetig folytat, míg a szentek miséit a VI—IX. kötetekbe osztja be. Az utolsó kötet kivételével mindegyikben sok más liturgikus kérdést is tárgyal, így : a hierarchia és a kultusz az első századokban, az esti szentmiseáldozat (eucharistia lucernaris), a Keletnek és a szerzetességnek befolyása a római liturgia kialakulására, az egyházi év és a népájtatosságok, a római Mária-templomok és Mária- tisztelet stb. A szerző célja nem tisztán szaktudományos, ezért forrásait, még inkább a szakirodalmat csak ritkán idézi, megnehezítve ezzel az ellenőrzés vagy továbbkutatás munkáját. De igen sok értékes anyagot gyűjt össze, főképpen feliratokat, liturgikus szövegeket s régi forrásokból vett idézeteket, amelyek a szakembernek is nagy segítségére lehetnek. Tárgykörében egészen otthonos, főképpen amikor római régiségekről vagy szokásokról van szó. Egész anyagát imádságos, elmélyedő lélekkel dől-
