Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
168 HALAMKA GYULA Liturgika. Petró József: A szentmise története. Budapest, 1931. 254 o. — A Szent István Könyvek között jelent meg. Célja, hogy a szakirodalom megállapításait a nagyközönség számára érthetően és élvezhetőén összefoglalja. Jól ismeri az erre vonatkozó gazdag irodalmat s ezt nemcsak a közölt bő forrásjegyzék mutatja, hanem a tartalom is elárulja. Rokon területen mozgott már a szerző az «Ősegyház élete» c. munkájával és több kisebb cikkével is. Először rövid áttekintést nyújt a szentmisének mint egésznek kialakulásáról, majd sorba veszi a szentmise egyes részeit s arra törekszik, hogy minél több érdekes adatot gyűjtsön össze. Ezért előadása mind* végig leköti az olvasó figyelmét, a részek belső összefüggése és szerves kialakulása azonban nem domborodik ki eléggé. Ahol módja nyílik, magyar vonatkozásokat is felemlít. A népszerűsítésre való törekvés némelykor a szabatosság rovására megy. így pl. a 4. oldalon, ahol arról szól, hogy a szentmise szertartásai és imádságai mind egyforma értékűek, vagy amikor a disciplina arcani- ról beszél (125. o.). Nem valószínű az sem, hogy a disciplina arcaninak befolyása lehetett a kánon csendes mondásának kialakulására, hisz az előbbi már a 6. században teljesen megszűnt s különben is a kate- chumenok nem lehettek jelen a szentmise áldozati részén. Kár, hogy a szentmise szövegeinek fordítását a Nőszövetség által kiadott misekönyvből vette át, mert történeti fejlődést tárgyaló munkában zavarólag hatnak az ilyen fordítások : immaculata hsotia —szeplőtelen ostya (100. o.), vagy vota sua — fogadalmaikat (áldozat helyett) (133. o.). Ludwig Eisenhofer: Handbuch der katholischen Liturgik. Freiburg, 1932—33. I. köt. XI + 607, II. köt. X + 588 o. — A hasonló cimű munkának 1912-ben megjelent második kiadásában még Thalhofer és Eisen- hofer szerepeltek szerzőkként, most azonban már csak Eisenhofer, mert az egész közölt anyag a szerző önálló feldolgozása. A terjedelem csökkent ugyan 200 oldallal, de így is imponáló megnyilvánulása a német tudományosságnak. A liturgika egész anyagát történeti szempontból dolgozza fel. A mostani liturgikus jog csak annyiban érdekli, amennyiben a történeti fejlődés utolsó fázisát mutatja. Nem szolgál tehát közvetlen gyakorlati célokat, (amire esetleg a címből következtethetnénk), hanem a rendkívül gazdag szakkutatás eredményeinek felhasználásával azt akarja megmutatni, hogyan fejlődött ki a liturgia, illetve annak egyes szertartásai az apostoli időktől kezdve a mostani formáig. A fejlődés vázolása után külön fejezetben tárgyalja a jelenlegi szertartásokat. A hatalmas munkának több mint fele apróbetűs. E részekben a forrásokból vett adatokkal, idézetekkel eleveníti meg a fejlődés menetét. A szerző megtartotta a liturgikának eddig szokásos beosztását s csak egyes szakaszokon belül csoportosította át az anyagot. Az I. kötetben bevezetőül a kultusz és a liturgia meghatározását, a liturgia kialakulását s a liturgikus irodalom történetét kapjuk. Ezután jön az első főrész, az általános liturgika, amelynek keretében a liturgikus nyelv, imádságok, énekek, testtartás, természeti szimbólumok, majd a szent
