Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (I.)
148 KÜHÁR FLÓRIS tokba az embert és a tárgyakat. A fetisizmust és a vele összefüggő bálványimádást is így magyarázza. A «tiszta» szellemeknek a nagytermészet részeiben való jelenlétének hite okolja meg a természetkultuszt, a víz, folyó, tenger, fa, ligetek, állatok, totem, kígyó kultuszát. Ebből fejlődik ki a sok- istenhit, majd különböző utakon az egyistenhit. Tylor elméletén hívei (Fr. Gerland, O. Peschel, G. A. Wilkens, Fr. Ratzel, Ch. Letourneau, Fr. Tiele, Fr. Boas, W. Bousset, A. Lang) keveset változtattak. Évtizedekig ez volt az uralkodó elmélet a vallástörténetben. Ezt az elméletet protestáns biblikusok hamar alkalmazták az ószövetségi szentírásra is.1 R. Smend, J. Benzinger, J. Wellhausen, A. Bertholet — mind jólismert nevek — animisztikus alapon magyarázzák a zsidó vallás kialakulását. Más,fejlett kultúrájú népekre (germánok, görögök, rómaiak) az animizmus sémáját W. Schwartz, W. Mannhardt alkalmazta. Hozzájuk csatlakoztak azok a filológusok, akik a vallás eredetét a szókincs és az irodalmi emlékek vizsgálatával akarták felderíteni : E. Rohde, H. Usener, A. Dieterich, H. Oldenberg, H. Hirt, L. von Schroeder.1 2 Jelentős változtatást eszközölt az animizmus elméletén W. Wundt3 azáltal, hogy megkülönböztette a testtel egyesült, ú. n. «testlelket» a «szellem»-től (Psyche), mely a lehelet, árnyék jelenségeinek eredője. Ez utóbbi marad meg a halál után. C) Bölcseleti, teológiai irányok. Az etimológiai, tehát alapjában a posteriori, induktív kiindulást felváltja a 19. század elején az apriorisztikus irányzat, mely a vallástörténet alakulását, egymásutánját bölcseleti, teológiai, természettudományi előfeltevések alapján szerkeszti meg. Jellemző ezekre, hogy a tényeket, az ethnológiai, történelmi adatokat úgy válogatják ki, hogy a tényeknek kell igazodniok az elmélethez és nem megfordítva. Az elmélethez nem illő tényeket vagy elhallgatják, vagy tudományos műtéteket végeznek rajtuk. Ez az apriorisz1 J. Lippert : Der Seelenkult in seinen Beziehungen zur althebräischen Religion. Berlin, 1881. B. Stade: Geschichte des Volkes Israel. Berlin, 1884. 2 E csoport művei közül Rohde: Psyche, 8. kiad. 1921. — H. Oldenberg : Die Religion der Veda. 2. kiad. 1917. H. Usener : Götternamen. 1896. — a kiválóbbak. 3 Völkerpsychologie. A «Mythus und Religion» rész. 3. kt. 2. kiad. 1915.
