Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (I.)
12 SCHÜTZ ANTAL államba szervezett természettel szemben, befelé pedig az eretnekségekben előtörő természettel. S ez az alapvető ellentét a konkrét történeti konstellációban sajátos jelleget öltött : két szellemi világ találkozott itt döntő mérkőzésre, az alkonyodó pogányság és a hajnalodó kereszténység ; ez a fáradt, érett világ számára megnyitotta egy űj világnak perspektíváit, amaz pedig ehhez a világépítéshez rendelkezésre bocsátotta évezredes vívmányait és tapasztalatait. Az ember kísértve van azt mondani : Ebből a találkozóból okvetlenül új eszmevilágnak, virágzó teológiának kellett születni. Az a történeti konstelláció, mely a skolasztikát virágzásnak indította, szinte iskolás közhellyé lett : a szellemi szemhatár tágulása, melyet a keresztes vállalkozással megnyitott Kelet hozott, a kolduló szerzetek, az egyetemek alapítása, a török veszedelem és ezzel kapcsolatban a görög skizma megszüntetésének föladatai, az egész Aristoteles térfoglalása. Aristoteles szembekerülése az eddig egyeduralkodó Platónnál, a nekierősödő ifjú germán-román népek találkozása a most már szintén múltjának nagy kincseivel terhelt antik-keresztény kultúrával gondoskodott azután arról a feszülésről és polaritásról is, melyből megszülethetett a 13. század teológiája. A Tridentinum után nagy események : az újvilág fölfedezése, a könyvnyomtatás föltalálása, a vallásújítás és a visszahódítás föladatai, a török veszedelem megtörése és új gazdasági rend hajnala ; szellemi beáramlás : a történeti távlatnak, «a szellem harmadik dimenziójának» megnyílása ; ellentétek : az Egyház ölén megerősödött germán-román népek önállósulni-akarása merőben a természet talaján — tehát miként a patrisztikában, ismét természetfölöttiség és természet szembekerülése, csak fordított irányból. Ebből a feszülésből is ki kellett pattannia új szellem szikráinak, és ezek gyújtották meg a Tridentinum utáni virágzó teológia tüzeit. II. Mikor már most azt kérdezzük : milyen fázisban van ma a hittudomány, virágzásban vagy tespedésben-e, fölfelé vagy lefelé haladó átmenetben-e, biztos úton járunk, ha nyomon kísérjük kifejlődését. Ami történetileg lett, annak a mivoltát legbiztosabban a genezise mutatja meg. Aziránt ma nincs nézeteltérés, hogy az 1660-nal záródó század
