Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Meszlényi Antal: Az érsek-prímási méltóság betöltése 1837-39
142 MESZLÉNYI ANTAL a pápa követét, hogy a jövőben a vizsgálat alkalmával kérdezze meg a püspökjelölteket, vájjon ismerik-e boldogemlékű VI. Pius pápa Auctorem fidei dogmatikus intézkedésű bulláját, miként vélekednek róla s elfogadják-e annak pontjait? Az egyház világában ugyanis nagyon sokan voltak és akadnak ma is, akik e tekintetben joggal gyanúsíthatok.1 A nunciust nem nyugtatta meg ez az általánosságban mozgó válasz és világosabb feleletet kért. Kopácsynak rosszulesett ez az újabb érdeklődés s úgy látszik hangja miatt sem volt megelégedve, de viszont nem térhetett ki, hogy most már határozottabb feleletet ne adjon. «Főtisztelendő- ségednek a rosszallása, ami némely püspök ellenkezését illeti az Auctorem fidei bullával szemben, lelkiismeretembe vágott. Isten és Főtisztelendőséged előtt kijelentem, hogy N. N. vádjaival szemben nincs mivel védekeznem ; azok igazak s minden tekintetben hitelt érdemlők. Azonban ugyancsak Isten és Főtisztelendőséged előtt azt is állítom ismételten, hogyha a nunciaturán, a kánoni vizsgálat alkalmával megkérdeznék a püspökjelölteket, hogy miként gondolkodnak a dogmatikus konstitucióról, akkor nyilvánosság elé kerülne igen sok «krypto-Pistorianus». Amint Napoleon idejében minden egyes püspöknek fel kellett tárni véleményét az 1683. évi gallikán pontokról, Olaszországban is megtörtént, hogy igen sok olasz püspök magáévá tette azokat. Ha a bécsi nunciatura annak idején véleményadásra késztette volna pl. br. Szepesyt, mielőtt még prekonizációja megtörtént volna, egész biztos, hogy nem láttak volna napvilágot az erdélyi egyházmegyei zsinat ismert határozatai. Saját multam igazolására még több példát is felhozhatnék, azonban nem tartom illdomosnak ezeket levélben kiteregetni.»2 Amit a nuncius első ízben nem akart elhinni, ezek után már el kellett hinnie, hiszen Kopácsy maga mondta ki múltjára az elmarasztaló ítéletet. A sok dicséret hirtelen párává foszlott s ő legalább is egyelőre kegyvesztett lett Róma előtt. Lambruschini nyíltan kijelentette, hogy a szentszéknek jogos alapja van a félelemre.3 Arról most már szó sem lehetett, hogy mint Metternich tervezte, megkapja a bíborosságot. A pápa ezelől egyszerűen elzárkózott. Kopácsynak rossz előérzetei voltak a hercegprímási méltó1 U. o. No. 794. A nuncius 1839. okt. 11-i jelentésének a melléklete. 2 U. o. 3 U. o. No. 16.207. Lambruschini 1839 okt. 31-én kelt válasza Altierihez.
