Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Meszlényi Antal: Az érsek-prímási méltóság betöltése 1837-39

AZ ÉRSEK-PRIMÁSI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSE

137

udv. tanácsos, a későbbi szombathelyi püspök, vigye meg Kopácsy- nak.1 Az ő feladata volt, hogy élőszóval is meggyőzze Kopácsyt, hogy mennyire helytelenül cselekszik, midőn az uralkodó határozott akaratának ellenszegül. A megbízott nem is mulasztotta el mindazt az érvelést, amely Kopácsyt sarokba szorította. Többek közt azt is megemlítette neki, hogy maga a pápa sem jó szívvel fogadta vonakodását, különösen mikor oly fontos őrállomásról van szó s a kedvezőtlen körülmények oly kívánatossá teszik, hogy éppen ő kerüljön annak élére. Ha ez nem is födte a teljes valóságot, de az már maradéktalanul igaz volt, amint ezt Altieri vallomásából tudjuk, hogy ő, a pápa bécsi képviselője, nem nézte tetszéssel a püspök húzódozását.1 2

Kopácsynak mindebből be kellett látnia, hogy a további visszakozásnak már nincs helye. Megadta tehát magát sorsának s mint az uralkodóhoz intézett (1839 jan. 15) levelében írta : «minden további ellenkezés nélkül a legnagyobb alázattal hajlok meg a legmagasabb akarat előtt és a legkegyelmesebben reám ruházott prímási méltóságot hódolatteljesen elfogadom.3 A bazilika építésére vonatkozó aggodalmait azonban ez esetben sem hallgatta el. Fájdalommal említette meg, hogy a halhatatlan emlékű I. Ferenc császár és király jóváhagyásával megkezdett és 10 éven keresztül minden meglevő eszközök kimerítésével a legbuzgóbban folytatott vallásos emlék, a kamara kezelése alatt bekövetkezett 7 évi fennakadás után továbbra is az elpusztulásnak esnék «zsákmányul» s ezáltal önmagát, valamint mások, így különösen saját megyéje- beliek előtt kíméletlen ítéletnek volna kénytelen kitenni. Ennek elkerülése végett arra kérte urát, hogy amint az a váci és a szombat- helyi székesegyházak esetében is megtörtént, nyújtson neki valaminő segélyalapot, hogy az esztergomi építkezést be tudja fejeztetni, mert az érsekség egymagában erre elégtelen.4

Mint láttuk, erről szó esett az államtanácsban is. Két terv került szóba, egyik a kamara által fizetendő 700.000 frt volt, a másik pedig a veszprémi püspökségnek az új prímás kezében való meghagyása. ígéretnek szép volt az első, de félő, hogy a kamara szűkkeblűsége miatt nem válik valóra. A másiknak a kivitele

1 Wien St. A. Conferenz-Akten A. 1912/1838.

2 Arch. Segr. Vat. di Stato 1842—43. Fase. Primate d’Ungheria 1838— 42. No. 584.

3 Török János : i. m. 241. 1.

4 U. o.