Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Meszlényi Antal: Az érsek-prímási méltóság betöltése 1837-39
134 MESZLÉNYI ANTAL nek tartják, hogy a katolikus egyház sérthetetlen jogait megvédelmezze.»1 Már most — mint a nuncius előadta — Metternich volt az, aki siettette prekor.izációját, hogy mielőtt még az 1839. évi országgyűlés megnyilna, a beiktatása is megtörténhessék és a prímás teljes joggal vehessen részt a nevezett országgyűlésen. Dicséreteivel odáig ment, hogy még a bíborosi kinevezését is szóba hozta, kijelentvén, hogy nincs messze az idő, amikor ezt kérni fogják a pápától, mert valóban megérdemli, hogy bíborral felékesítse.1 2 A szentszék nem zárkozott el sem az egyiktől, sem a másiktól, hiszen Lambruschini szerint a pápa is nagyra értékelte Kopácsy egyéniségét. Megígérte, hogyha a nuncius hamarosan lefolytatja a szokásos kánoni processzust, úgy még a januári konzisztóriumon prekonizálni fogja az új érseket. Sőt, ha kérni fogják a bíborosi kinevezését, az elé sem gördít akadályokat.3 A nuncius fentebbi jelentése után két napra (dec. 20) napvilágot látott a király kinevező okmánya. Kiemeli benne Kopácsy nagy tudását, példás életét, törhetetlen hűségét és nagy szolgálatait, amiket különböző állásaiban, de főleg székesfehérvári és veszprémi püspöksége idején az egyház és a haza érdekében kifejtett. Apostoli királyi jogánál fogva kinevezi esztergomi érseknek és Magyarország prímásának mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek e méltósággal össze vannak kötve. Még ugyanez nap a kancellária kiállította és Ferdinánd aláírta a XVI. Gergelynek szóló levelet, amelyben az ilyenkor szokásos apostoli megerősítést kérte.4 Az udvar a maga részéről ezzel el is intézte volna a kérdést, ha Kopácsy másként nem határoz. Nagyon valószínű, hogy József nádor, mielőtt szóba hozta volna nevét a királynál és Őfelsége elfogadta jelölését, Kopácsyval a dolgot meg sem beszélte. így történt azután, hogy mint kinevezett hercegprímás a trón zsámolyához helyezte vissza e nagy méltóságot. Nem nézte azt, hogy visszautasításával esetleg magára vonhatja az uralkodó neheztelését. Csupán lelkiismeretére hallgatott, ez pedig a következőket 1 U. o. Fasc. Primate d’Ungheria 1838—42. No 570. A nuncius 1838 dec. 18-i jelentése. 2 U. o. 3 U. o. Lambruschini 1838 dec. 29-i válasza. Számozatlan. 4 A kinevező okmány s a kérelmező levél teljes szövegét lásd : Török János : Magyarország prímása 237—40. 1.
