Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Meszlényi Antal: Az érsek-prímási méltóság betöltése 1837-39
132 MESZLÉNYI ANTAL Altieri néhánysoros jelentése csak sejtetni engedte, hogy ki volt Szepesy. Az ő igazi egyéniségét Légrády Imre ügyvéd rajzolta meg abban a terjedelmes levelében, amit XVI. Gergely pápához intézett. Légrády nemcsak a jogtudománynak volt szakavatott képviselője, hanem mint a bécsi egyetem végzett teológusa, jól értett az egyházi kérdésekhez is. 42 év óta személyes kapcsolat fűzte a püspökhöz és így meg tudta ítélni főpapi tevékenységét. Levelében végigkísérte őt kora ifjúságától egészen haláláig s olyan képet adott róla, melyen még az erdélyi zsinat torzvonásai is egészen kiigazodtak. Szépíteni nem kellett neki, csak a valóságot megírni s ennek keretében életszentsége, buzgalma, tudománya, nagylelkűsége, bőkezűsége, ékesen szóló igehirdetése, fáradhatatlan tevékenysége oly plasztikusan domborodott ki, hogy példaképül lehetett odaállítani nemcsak Ausztria-Magyarországnak, hanem Európának s nem is csupán a jelen, hanem a jövő nemzedéknek is. Ezt az elnagyoltnak látszó dicsőítést a nagynevű püspök életéből vett adatokkal igazolta. Mint káplán, plébános, kanonok, majd püspök, minden egyes őrhelyen lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. Vallási buzgalma nyája után hajtotta. Nem tudott nyugodni addig, míg az eltévelyedetteket is vissza nem terelte. Fegyelmezettsége sohasem ragadta az erőszakosságra s ezt még a nem katolikusok is nagyra becsülték benne. Hogy másokért tudott élni, azt annak köszönhette, hogy lángolt lelkében az Isten és vallásának a szeretete. Félmunkát nem végzett, csak egészet. S hogy ezt tehette, lelki buzgóságán kívül része volt benne kiváló szellemi képességének is. Már ifjú korában megszerezte a pesti egyetemen a bölcseleti, a bécsin pedig a teológiai doktorátust. Öt nyelven beszélt, a hatodikat, az oláhot erdélyi püspök korában tanulta meg, a hetediket, a horvátot pedig pécsi püspöksége idején ; mindkettőt azért, hogy híveihez saját nyelvükön tudjon szólni. Hosszú sorokban fejtegeti még kiválóságát, melynek végkövetkeztetése az, hogy hozzá hasonló ritkán akadt a magyar földön a múltban s kérdés, hogy mikor lesz a jövőben?1 Bármennyi dicséret hangzott el Szepesyről, ő már a múlté volt, többé számításba nem jöhetett. Halála kétségtelenül elodázta a prímási kérdés megoldását, sőt egészen új vágányra terelte át, amennyiben jelölttársa, Nádasdy is kiesett a kombinációból. 1 U. o. No 794. Nemes Légrády Imre Theologus absolutus, juratus advocatus ect. Bées, 1839. aug. 22-én írt levele XVI. Gergely pápához.
