Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Sípos István: Joghatóságot gyakorol-e a házasságkötésnél közreműködő plébános?

az asszisztálási képességre anélkül, hogy ezáltal megszűnnék az esketés tanuskodási cselekmény lenni. Áll a 209. kánon, mely szerint mind a rendes, mind a delegált joghatóságot a külső fórumban csakúgy, mint a belső fórumban pótolja az Egyház általános tévedés vagy alapos jogi,avagy ténybeli kétség esetén, tehát pótolja az esketési hatalmat is, vagyis érvényesen esket a putativ plébános, akit általános tévedés igazi plébánosnak vél. Titulus coloratus nem kívántatik ; a tévedésnek nem úgy kell általánosnak lenni, hogy valóban a plébánia minden híve osztozzék a tévedésben, hanem úgy, hogy adva legyen bizonyos nyilvános tény, mely alkalmas arra, hogy nem ezt vagy azt, hanem általában mindenkit tévedésbe ejtsen. Érvényesen esket továbbá a putativ delegátus is, ha error communis forog fenn, pl. ha nem pap a delegatus, de általában annak tartják, vagy általános tévedés alapján delegáltnak vélik a káplánt, holott nincs delegatiója, mert ilyenkor is pótolja az Egyház a hiányzó joghatóságot, illetve az asszisztálás hatalmát.

És nyugodtan mondhatjuk, hogy a házasságnál való közreműködésre delegált pap megint tovább adhatja, azaz subdelegál- hatja hatalmát a joghatóság subdelegálására vonatkozó szabályok szerint, vagyis a 199. kánon szerint, anélkül, hogy az ezen kánonra való hivatkozás, amely kánon tulajdonképpen az igazi joghatóságról beszél, az asszisztálás cselekményét joghatósági cselekménnyé változtatta volna.

A mi véleményünk tehát végeredményében az, hogy Krüger és Triebs éivelése nem olyan erejű, hogy képes volna megdönteni a házasságkötésnél közreműködő plébános (ordinárius, delegált pap) cselekményének jogi természetéről vallott eddigi felfogást. Nem joghatósági cselekmény az, hanem minősített, közhitelű tanúnak tanuskodási cselekménye. sípos István.

JOGHATÓSÁGOT GYAKOROL-E A HÁZASSÁGKÖTÉSNÉL A PLÉBÁNOS 125