Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Sípos István: Joghatóságot gyakorol-e a házasságkötésnél közreműködő plébános?

A plébánosnak közreműködése tehát a házasságkötésnél nem rendi, sem joghatósági cselekmény, hanem afféle közjegyzői ténykedés, melynek alapja azonban mindenesetre a iurisdictio, in favorabilibus azzal egyenlőnek tekintendő s annak szabályai szerint bírálandó el. Minősített tanú a plébános, kinek a házasság megkötéséről szóló tanúskodását közhitelűnek tekinti az Egyház ; kinek tanúskodása — habár csak egy tanú — az általa hivatalból teljesített dolgokról teljes bizonyítás. (1791. kánon 1. §.)

A házasságkötésnél való érvényes közreműködésre képesített plébános más papnak is adhatott felhatalmazást, hogy érvényesen eskettessen. Ezt a felhatalmazást, habár nem a joghatóságnak átruházása, hanem a közhitelű tanú ama hatalmának cselekvénye, hogy magát helyettesítteti, delegatiónak nevezték, akárcsak a joghatóság átruházását és az igazi delegatiónak szabályait alkalmazták rá.

A Ne temere (kelt 1907 aug. 2-án, életbelépett 1908 ápr. 19-én) változást hozott a plébános érvényes közreműködésének módjára vonatkozólag annyiból, hogy aktív asszisztenciát írt elő. Azóta nem érvényes a közhitelű tanú közreműködése a házasságkötésnél és nem érvényes a házasság sem, ha a plébános tisztán passzíve meghallgatja a consensus-kijelentést, hanem szükséges, hogy pozitív tevékenységgel tudakolja ki a beleegyezést, azaz szóval vagy jellel kérdezősködjék utána és azután a consensus-kijelentést kivegye, azaz mint közhitelű tanú meghallgassa. Ugyanígy rendelkezik a kódex is (.. . requirant excipiantque contrahentium consensum).

De ha a mondottak szerint meg is változott a plébános közreműködésének módja a házasságkötésnél, lényegében továbbra is tanúskodásnak tekintették és tekintik azt a jogtudósok. A kódex után sem változott meg a felfogás a tekintetben, hogy az eskető pap minősített tanú. Az esketésnél való közreműködése, jóllehet most már aktív ez a közreműködés, nem joghatósági cselekmény, hanem közhitelű tanúskodás. Hogy csak a legújabbat említsem, Gasparri házasságjogi munkájának (Tractatus canonicus de matrimonio) 1932. évi kiadásában világosan mondja (no. 932.), hogy az eskető pap a házasságkötésnél semmiféle rendi vagy joghatósági hatalmat nem gyakorol, hanem mint minősített vagy közhitelű tanú szerepel, épúgy, mint ahogy a közjegyző és tanuk szerepelnek bizonyos jogügyletek létrejötténél a világi fórumban ; és amint a közjegyző közhitelű tanú az állam számára, épígy közhitelű tanú a pap a házasságkötést illetőleg az Egyház számára.

JOGHATÓSÁGOT GYAKOROL-E A HÁZASSÁGKÖTÉSNÉL A PLÉBÁNOS 121