Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Sípos István: Joghatóságot gyakorol-e a házasságkötésnél közreműködő plébános?
JOGHATÓSÁGOT GYAKOROL-E A HÁZASSÁG- KÖTÉSNÉL KÖZREMŰKÖDŐ PLÉBÁNOS? A trienti zsinat Tametsi caputja (s. XXIV. de ref. matr. c. 1.) mindazon helyeken, ahol a caput a benne szabályozott módon ki- hirdettetett, a házasságkötés érvényességének feltételeként írta elő, hogy a beleegyezés kinyilvánítása a plébános és kétvagy három tanú jelenlétében történjék. E tanuknak jelenlétét mindenesetre mint a megtörtént házasságkötés bizonyításának eszközét rendelte el a zsinat, de nem csupán mint olyant, hanem egyszersmind mint a házasságkötés lényeges alakját, amely nélkül a házasság érvényesen nem jöhet létre. A plébánosnak valamiféle tevőleges közreműködéséről nem volt szó a törvényben ; ha egy szót sem szólt is a felekhez a consen- sus-kijelentés előidézése végett, érvényes volt az asszisztencia, illetve házasság. Valamint akkor is, ha tévedés, megtévesztés vagy erőszak hatása alatt volt jelen a plébános, ha meglepetésszerűen jelentek meg előtte a felek. Csak éppen hogyegyüttesen,formaliter a házasságkötés mellett való tanúskodásra alkalmazva, fizikai és erkölcsi jelenléttel kellett jelen lenniök a plébánosnak is, a két vagy három tanúnak is. A plébánosnak ilyetén puszta jelenléte a házasságkötésnél nem lehet joghatósági cselekmény. Az is kétségtelen, hogy nem a rendi hatalom cselekménye, hiszen a szerződésnek és következésképpen a szentségnek kiszolgáltatói maguk a felek, nem pedig a plébános. Hát akkor milyen cselekményt teljesít a plébános a házasságkötésnél való jelenlétével? A legutóbbi időkig egyhangúlag azt vallották a kánonisták, hogy a plébános éppen úgy, mint a kívüle szereplő másik két vagy három tanú, maga is tanú, mint a Tametsi érvénytelenítő záradékának kezdőszavai (Qui aliter, quam praesente parocho ... et duobus vel tribus testibus ...) bizonyítják. A doktrína fokozati különbséget teremtett a plébános és a többi tanú között : a plébánost minősített, közhitelű tanúnak tette meg, a másik két vagy három tanút közönséges tanúnak nevezte.
