Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. II.
AZ ÓSZÖVETSÉGI «ÉLET »-FOGALOM 119 A királynak életet jelentő derült arca nem pusztán a kivégzés elmaradását jelenti, hanem a királyi kegy záporával : dűs ajándékokkal, befolyásos állással egyenlő értékű. — Álljon végül még Prov. 19, 23 : Az Ür félelme életre vezet ; (Mellette) jóllakottan, baj nélkül lehet megpihenni. Ez a hely egészen világosan értelmezi a Példabeszédek életfogalmát : jóllakás és biztonság, zavartalan földi boldogság. A nnn (élet) szó tehát főleg a Példabeszédek és a Zsoltárok könyvében akárhányszor a boldogság színesebb jelentését ölti magára. E helyekből kiindulva arra lehet következtetni, hogy az Ószövetség több más helyén sem tekinthetjük a o^n szónak «élettel való fordítását teljesen kielégítőnek. Itt a figyelmet e szónak főleg két előfordulási helyére kívánnám felhívni. Az egyik a Dt. záróintelmei, főleg Dt. 30, 15—20. Amikor Mózes a népének szeme elé helyezi az egyik oldalon az életet és a boldogságot, a másik oldalon a halált és a szerencsétlenséget, és választást enged a két lehetőség között, ügy érezzük, hogy az élet nemcsak az életben- maradást, hanem a boldogságot is jelenti, amint a halál is nemcsak az élet megszűnése, hanem egyszersmind a szerencsétlenség teljességének megpecsételése. De ugyanaz a benyomásunk, ha elolvassuk Ezekiel folytonos élet-halál antitéziseit az egyéni visszafizetés elméletének taglalásánál (3, 21 ; 18, 9. 17. 19. 21. 22. 23. 28. 33 ; 33, 10—20). Csakhogy Ezekiel az élet-fogalom jelzésére nem a n^n főnevet, hanem a rrn, igét alkalmazza. Szerinte az, aki igaz és igazságot cselekszik, él, aki vétkezik, meghal, nem véve tekintetbe, hogy felmenői, illetve lemenői miként cselekedtek. Bár Ezekiel válságos időkben élt, amikor sok zsidó szemében nagy szerencsének számított, ha a megkímélt ú. n. maradékhoz tartozhatott és saját életét megmenthette, mégis az az érzésünk, hogy a próféta ezekben a szövegekben az élettel a jólét, és a halállal a szerencsétlenség fogalmát kötötte egybe.1 Aistleitner József. (Folytatása következik.) 1 V. ö. még Baudissin: Alttestamentliches hajjlm «Leben» in der Bedeutung von «Glück». Sachau-Festschrift (1915) 143—161. A szerző a szerencse jelentést az ítélet-fogalommal hozza kapcsolatba. Élni tehát annyi, mint az ítéletben megmaradni s azt követőleg boldogul élni. V. ö. még : Sellin: Israels Güter 228 ; Nötscher: Altor, u. alttest. Auferstehungsglaube 220 sk.
