Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. II.
116 AISTLEITNER JÓZSEF keleti népek előtt sem ismeretlen. Egy asszír szöveg1 e felfogás negatív megfelelését hozza : «Aki atyát nem tiszteli, hamar tönkremegy». Dürr-rel együtt1 2 azonban reá lehet mutatni arra is, hogy a dekalógus eme parancsolatja legalább elsősorban nem a parancs teljesítésének egyéni jutalmáról beszél. A dekalógus ugyanis forma szerint Izrael egészéhez intézett beszéd, amint ez már a bevezető szavakból is kitűnik : «Én vagyok Jáhve, a te istened, aki kivezettelek Egyiptom földéről» (20, 2) ; ez a megszólítás Izraelre mint népegyedre vonatkozik. A szülők tiszteletét meghagyó parancs is folytatólag ugyanazt a második személyt használja. A föld, amelyet Jáhve az ő népének ád, Kánaán földe a maga egészében, s a kilátásba helyezett hosszú élet Izrael boldog, hosszú teokratikus élete az ígéret földén. Ha Izrael az igaz ősöket tisztelő, azok példájához és tanításához ragaszkodó nép lesz, akkor sokáig élhet istenadta hazájában ; ha ellenben a szülők intelmeit megveti, pl. azáltal, hogy új isteneket tisztel, amilyeneket az ő atyáik nem ismertek (Jer. 44, 3), akkor kiirtás a föld színéről, számkivetés és szétszóratás a nemzetek között lesz a büntetése. Ez a Deuteronomium ismert eszmemenete (4, 26—27 ; 30, 16—20). De ne gondoljuk, hogy a régiek azért, mert a hosszú életet állították, talán vég nélkül szerettek volna földi környezetükben tartózkodni. A gyümölcs megérik s akkor természet szerint arra törekszik, hogy elszakadjon ágától. A végső kort arány- lagos egészségben megérni Isten áldása, főleg, ha Ő emellett számos leszármazottal ajándékozott meg, akikben az ember még halála után is tovább él, s akik nevét fenntartani hivatvák. De a test nyomorúságának vég nélkül való hordozása mégsem az a feladat, amelyet Isten az ember elé kitűzött. Az eledelből nem lehet vég nélkül enni ; az élettel is jól lehet lakni. Az ember ideális korhatára Gn. 6, 3 szerint 120 esztendő ; ennek különleges meghosszabbítása pl. Jóbnak a megpróbáltatás után eltöltött 140 esztendeje; ezek végeztével meghal, miután az életet már megelégelte (Jób 42, 17). Más becslés szerint 110 esztendő az ideális korhatár ; ezt Egyiptomra nézve elfogadják a bölcs Ptah-hotep mondásai3 és a Papyrus Westcar.4 Ilyen korban hal meg József (Gn. 50, 25) és Józsué (Jós. 24, 29). Aki eléri ezt a végső korhatárt, 1 KARI. Nr. 300 Rs. 6. V. ö. Meissner: Babylonien u. Assyrien II. 421. 2 Die Wertung 21 skk. 3 Gressmann: Texte u. Bilder 2. kiad. I. 33. 4 U. o. 64. V. ö. Dürr: Die Wertung. 15.
