Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. II.

AZ ÓSZÖVETSÉGI «ÉLET»-FOGALOM.

III. Az emberi élet mint tartam és mint tartalom.

A salamoni Bölcs (Sáp. 7, 3—5) az emberi élet első élményei között a következőket említi :

Miután megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, Ugyanolyan földre estem, mint mások,

Első szavam sírás volt, úgy mint a többieké.

Pólyában neveltek sok vesződséggel,

Mert a királyok közül egy sem kezdte máskép életét.

A siralmas kezdet ellenére azonban az Ószövetség embere is — akárcsak a többi emberfiának átlaga — az életet mindinkább megkedveli és nincsen hőbb óhaja, mint hosszú, természetesen zavartalan megelégedésben eltöltött, nagyobb bajoktól ment élet.

Az «élet»-fogalom kifejezésére a héber nyelvnek egy gyök áll rendelkezésére (iti) ; eredeti jelentését az előző cikkben taglaltam.1 Ezen a helyen a levezetett jelentésváltozatokat kívánom ismertetni.

Nagy általánosságban tekintve a sémi ■«n (hjj) gyöknek jelentéstani arculata a megfelelő indogermán és finnugor tövekétől jelentősen elüt. Ha mi életről beszélünk, a legtöbb esetben bizonyos organikus folyamatra gondolunk, amely az emberi, illetve állati tevékenységnek, munkának és élvezetnek az előfeltétele. Ezzel az aránylag szegény absztrakcióval szemben jóval gazdagabb a sémi népek életfogalma, amely a különben üres életformába az élettartalmat, vagy legalább az élettartamot bele szokta vonni. Erre az emphasisra az európai, nem sémi nyelvekben inkább csak a legújabb nyelvhasználat nyújt több, részben másirányú példát, amikor pl. élményről, átélésről beszél.

A héber nyelv a mn igét az élet puszta, fizikai tényének kifejezésére ritkán használja. Ha az igének egy-két genealógiában (Gn. 5 ; 9 ; 11) betöltött szerepét nem tekintjük, csak néhány más, szintén életkorra vonatkozó megjegyzés marad (Gn. 47, 28 ; Jób

1 V. ö. Theologia I. 25 skk.