Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (II.)
A HITTUDOMÁNV JELEN FÁZISA ÉS FÖLADATAI 107 töretlen terület a theologia hagiologica, melyhez a nagy bollandisták és követőik megbecsülhetetlen történeti anyagot hordtak már össze ; bár épen itt, nevezetesen a forráskritika terén, még több a tennivaló, mint amennyi a már elvégzett munka. — A teológiai pedagógia, ahová tág értelmezésben tartozik az aszketikának és hodegetikának gyakorlati része is, egyelőre csak a problémákat látja maga előtt és várja a spekulatív teológiától és misztikától a potentia obedientialisnak, a kegyelem begyökérzésének új teológiai kiépítését, és csak akkor nézhet közelebbről a szemébe annak az eszménynek, mely mint végső cél előtte lebeg : theologia paeda- gogica, mely többé már nem egyszerűen gyakorlati útmutatások és a világi pedagógiából vett fogások gyűjteménye, hanem a kegyelemnek mint a természetfölötti élet magjának sajátos fejlődéstörvényeit és föltételeit foglalja rendszerbe.— A kánonjog a C IC átütő gyakorlati hatása alatt mihamar dűlőre viszi magyarázó és jogdogmatikai föladatát ; azután az utolsó században fölgyűlt hatalmas jogtörténeti anyagnak birtokában munkába veheti a nagy hittudományos szintézis számára elengedhetetlen, de ma még üszögében levő voltaképpeni kettős teológus föladatát : a katolikus jogeszme és jogrend sajátosságának megállapítását és azután a szigorúan módszeres theologia dicastica megalkotását. 3. A genetikus mozzanat nevével foglaljuk itt össze azokat a termékeny hatóerőket, melyek a teológiai virágzás korában biztosítják és táplálják a lüktető, virágot, gyümölcsöt érlelő életáramot. Itt is történeti adottsággal állunk szemben. A történés titkának egy mozzanata az, miért meddő egy kor, és miért nyílik tavaszba más kor. A hittudomány mai napja nincs ilyen fakasztó erők híján. De önáltatás volna azt mondani, hogy ezek az erők maximumban vannak. Elég nekünk az a remény, hogy a maximum útban van, és elég itt a föladatunkat egyrészt abban látni, amit Szent Pál úgy fejez ki : Spiritum nolite extinguere (1. Thess. 5, 19), másrészt fönntartani az eleven kapcsolatot a közelebbi és távoli múlt nagyjaival. Van azonban a hittudományi genetika erőfolyósításának két területe, hol a céltudatos tevékenység számára is tág tér nyílik. Az egyik a tudományos üzem tervszerűségének területe, a másik az egyházkívüli szellemi áramlatokkal való eleven kölcsönhatás. A tudományos üzem tervszerűsége problémává lett a világi tudomány számára is. Ma az egész vonalon nagyjából még az foly, ami jellemzi a kapitalista termelést. Ez a termelés egyéni gondola
