Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (I.)
8 SCHÜTZ ANTAL mákat, sokszor érett megoldásokat is, legtöbbször metodikai szempontokat és eljárásokat, mint a virágzásra készülő skolasztika az aristotelesi dialektikát, a Tridentinum utáni kor a történelmi módszert. Másrészt pedig mint egyenlőrangú társ, sőt mint hallgatagon megválasztott vezér szót kér a tudományok egyetemes Symposion- jában is. Olyankor arra ébred a világi tudomány, hogy minden problémája teológiába torkollik, s minden valamire való tudós meglepődéssel fölfedezi magában a lappangó és teljesülni akaró teológust. Theologus Dantes, nullius dogmatis expers — hánynak sírjára lehetne ezt írni ! Szent Ágoston korában már nem igen volt olvasó és gondolkodó ember, aki ne teológizált volna ; a középkorra szimptómás jelenség, hogy IV. Károly császár lemondott ebédjéről, ha disputát hallgathatott. Ha a híres teológiai fakultások beledobták a közvélemény tavába vitáik kövét, a hullámok egy-kettőre elgyűrüztek egész országokra : Chronica si penses, quum pugnant Oxonienses, post paucos menses volat ira per angligenenses ! A trentói zsinat utáni időből ismeretes a Port- Royal köré csoportosuló laikusok teológiai szerepe. Ez volt az a kor, mikor egy Pascal és Leibniz szakteológusságot ambicionáltak, és egy Newton szükségesnek látta, hogy kommentárt írjon a Jelenések könyvéhez. B) Mik már most azok a tényezők, melyek létrehozzák a hittudomány virágkorait? A történelemből elénkrajzolódó eddigi virágkorok genetikájának elemzése három okcsoportot ád, melyeket jóváhagy a teológia benső mivoltának elemző vizsgálata is. 1. Az első az egyházi élet elmélyülése, gazdagodása és erőteljes föllendülése. Hisz a hittudomány eleven kölcsönhatásban van a hitélettel, melynek szerves része, t. i. tudományos öntudata ; természetes tehát, hogy a hitélet fölvirulása a hittudománynak is föllendülése ; nemcsak az igaz él a hitéből (Hab. 2, 4), hanem a hittudomány is. Mennél ragyogóbb színekben, mennél hódítóbb valóságban áll a hívő elme előtt a hit mind tartalmában, mind jellegében, annál több fogódzópontot nyújt a kutatásnak, annál több kérdéssel ostromol, annál több felelettel kecsegtet. Az intenzív hitélet a hitnek új oldalait és mélységeit nyitja meg ; tehát olyan hatással van a hittudományra, mint a természettudományokban egy-egy új műszernek vagy eljárásnak föltalálása, amilyenek voltak az elektroszkóp, szpektroszkóp, elektron-számlálás módszerei : itt új kutatási területek és lehetőségek tárulnak föl. Csak az
