Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (II.)
100 SCHÜTZ ANTAL A hittudománynak arról is gondoskodnia kell, hogy megőrizze az Egyháznak, nevezetesen a felelős, kormányzó egyháznak bizalmát. Ezt elvben eléri azzal, hogy az itt leselkedő antinómiát : kötelező egyházi tekintély és tudományos szabadság, szigorúan a katolikum álláspontján oldja meg ; ha t. i. ráeszmél, hogy az ő kötöttsége nem más, mint a megismert és megismerendő igazságszabta megkötöttség, tehát az igazi szellemi szabadság megkötöttsége — veritas vos liberabit (Jo 8, 32). Konkrét esetben pedig észbe kell vennie, hogy gyakorlati konfliktusok megoldására a teológus számára sincs kiváltság ; az ő számára is az egyetlen járható űt a katolikum útja, s ennek állomásai alázat, áldozat, szeretet. A hittudományos ismeretelméletnek ezt a kérdést is tüzetesen meg kell világítani. 3. Nagy elmék. Mi az, ami itt adottság, amit lehet imád- ságos lélekkel várni, de meg nem szerezni? És mi az, amit tudatos munkával lehet, sőt kell létre segíteni? Kívülállók részéről az Egyház sokszor annak a gyanúsításnak van kitéve, hogy a szellemi nagyságot nemcsak nem favorizálja, hanem egyenest nyomja ; hogy az ő elve a «système de médiocrité». E tekintetben bizonyos, hogy az Egyház és a reábízott isteni igazság nagyobb, mint a legnagyobb zseni ; nagyobb, mint akármilyen kor, iskola, irány, testület ; «l’Église c’est moi», ezt a szót egy katolikus ember vagy intézmény sem veheti ajkára. Ugyancsak kétségtelen, hogy az Egyház léte és élete nem függ ú. n. nagyoknak akár lététől, akár épenséggel kegyétől (lásd 1 Cor. 1, 26—31). De a nagyság-üldözés vagy nem-méltánylás vádjára rácáfol az Egyház hagyományos magatartása. Nem is utalunk most a katolikum igazi héroszaira, a szentekre és azok kultuszára. A nagy elméket illetőleg is az Egyház mindig tisztában volt vele, hogy Isten házában sok lakás van és országában sokféle talentum forog ; él benne az Ür Krisztus szelleme, aki «megszerette» a «gazdag» ifjút (Marc 10, 21). De mert a reábízott kincs és hivatás meg felelősség nagyobb, mint a legnagyobb természeti nagyság, azért csak azokat ismerheti el nagyoknak, kik csont az ő csontjából és vér az ő véréből, Az Ür Krisztus meghagyása értelmében : Qui fecerit et docuerit, hic magnus vocabitur in regno caelorum (Mat. 5, 19). Nagy embereket nem lehet tenyészteni, mint W. Ostwald gondolta a múlt század mechanista naivságával (Grosse Männer). Minthogy azonban egy kor egyetemes szellemi életfoka és nagyjai
