Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (II.)
A HITTUDOMÁNY JELEN FÁZISA ËS FÖLADATAI. (Befejező közlemény.) III. Ezeket a föladatokat a hittudomány útban levő új virágkorának csillaga alatt akarjuk kipontozni, de a mai fázis talaján. Mikor tehát kettős kérdés foglalkoztat : hol tartunk ma a hittudományban és merre kell tartanunk, a felelet keresésében mindig azok a szempontok vezetnek, melyekben fölismertük a teológiai virágkorok jellemzékeit és okait. A. Mindenekelőtt tehát azt kérdezzük : Adva vannak-e a virágzás tárgyi föltételei, melyekben megtaláltuk a történeti virágkorok okozóit. Ezeket mind jellemzi, hogy a történelem titkos tövén fakadnak, Isten kifürkészhetetlen gondviselő irányításának érlelése alatt ; kierőszakolni, programmszerűen létrehívni ezeket nem lehet. De lehet eléjük dolgozni, lehet kiimádkozni és «de congruo» kiérdemelni a történelem Urától. Tehát a jelen helyzet hozzámérése ezekhez a szempontokhoz, mégis jelöl egyúttal föladatokat is. 1. Leginkább adottság jellegű a történeti konstelláció. Ha ebből a szemszögből meg akarjuk állapítani a ma teológiájának jellegét, azt kell mondanunk : Adva vannak azok a nagy események, melyek cezúrát vágnak a tétova múlt és a hősiségre fölhívott jelen között. Ugyanazok a mozzanatok, melyek ezt a kort általában világtörténeti fordulóvá avatják, helyet csinálnak a hittudomány új virágkora számára is. Nevezetesen gondoskodnak ellentétes világoknak arról a találkozásáról, mely eddig mindig kipattantója volt nagy teológiai teljesítményeknek. T. i. a reneszánsszal uralomra jutott individualizmus likvidálása, az európai világuralom, az evilági techno-plutokráciai életprogramm összeomlása újra szembeállítja az Egyházzal, a természetfölöttiség történelmi megbízottjával a természetet, miként a pogány, majd a barbár és reneszánsz világban, de más történelmi akcentussal. Szembekerül itt a természetfölöttiséggel, az Egyházzal és így a hit7 Theologia.
