Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Rokay Zoltán: Gottfried Wilhelm Leibniz (+1716) és a szubsztancia - Leibniz "szubsztancia"-fogalmának gondolattörténeti előzményei
Gottfried Wilhelm Leibniz (f1716) és a szubsztancia ROKAYZOLTÁN képezi érzéki szemlélet tárgyát, nem lehet róla ismeretünk, a megismerés számára nem hozzáférhető. — Ezért nem fogalom, hanem idea. Ez pedig: a létező mint létező; a világ (a kozmológiai idea); a lélek (pszichológiai idea); és Isten (teológiai idea). Ez egyben Wolff metafizikájának bírálata, elvetése Kant részéről. Minden félreértés abból származik, ha az ideákkal úgy akarunk eljárni, mint a fogalmakkal. Az ideák ugyanis nem hozzáférhetők az érzéki tapasztalat számára: ezért nem fogadhatók el az „istenérvek”, innen származnak az antinómiák a kozmológiai idea kapcsán a paralogizmusok (szimplicitás, szubsztancialitás, perszonalitás és idealitás) a pszichológiai idea esetében. Az ideák nem bővítik, hanem rendezik ismereteinket.5'' A lélek szubsztancialitása esetében Kant elbizonytalanodott: ha tagadom a lélek szubsztancialitását és az intellektuális szemlélet lehetőségét az érzéki tapasztalat hiányában, kérdésessé válik Kant nagy vívmánya, a „kopernikuszi fordulat”, amely értelmében a megismerő szubjektum került a megismerés tárgyának (Ding an sich) a helyébe. Ha a megismerő szubjektum szubsztancia és lehetséges a szemlélete, akkor megfelel a „Ding an sich”-nek (Kant szerint). Ha ezt tagadjuk, abszurd helyzet áll elő. Ezért Kant A tiszta ész kritikájának első kiadásában (mintegy szükségmegoldást), megengedi a lélek szubszta- nialitását, ám azzal a feltétellel, hogy ebből semmi következtetést nem vonunk le a lélek halál utáni állapotát illetőleg, sem más hasonlót, ami az ész gyakorlati érdeklődésére („Mit kell tennem?”) illetve az ebből származó: „Mit remélhetek”-re vonatkozik. J. G. Fichte (1762-1814) hangsúlyozza, hogy egyedül ő értette meg Kantot, aki nem az intellektuális szemléletet tagadta, hanem az érzéki intellektuális szemléletet.60 Az intellektuális szemlélet mint „ténykedés” (Tathandlung) Fichte tudománytanának kiindulópontja, tárgya és lényege: az Én, amely önmagát és minden mást tételez. Ez a tudománytan szubsztanciája. Az Énhez viszonyítva minden egyéb akcidens. Az idealizmus (Schelling és Hegel) már egészen más kategóriákban gondolkodik, a materializmus a „szubsztancia” szóval (amennyiben alkalmazza) csakis az anyagot jelöli. Az életfilozófia, a fenomenológia, az egzisztencializmus látszólag boldogul a „szubsztancia” nélkül. 10. A SZUBSZTANCIA „ÚJRAFELFEDEZÉSE”? Kant kritikája eléggé egyértelműen ítélte meg a szubsztanciát. Nem volt egyértelmű Kant álláspontja a pszichológiai idea, a lélek, az „én” szubsztancialitása kérdésében. Jellemző, hogy Kant katikájának krízise nem a teológiai és a kozmológiai, hanem éppen a pszichológiai ideával — mondjuk nagyképűen: az emberrel kapcsolatban jelentkezik. Ez a krízis még a XX. század végén is érzékeltette magát, és a teljesen széteső valóság és gondolkodás bizonyos nosztalgiát eredményezett, amely az egységre törekvésben mutatkozik meg. A pluralitás feltételez egy hordozót (szubsztanciát) — amivel, amennyiben „feltételezésről” van szó, Kant is egyetértene. Erre az egységre különféleképpen lehet törekedni: szervezéssel (és szervezkedéssel), ezoterikus úton, de gondolkodással is. Ez utóbbi esetében az úgynevezett „ténylegesség” (Sachverhalt) ontológia: amennyiben valami -valamihez tartozik és a hagyományos (szubsztancia — akcidens) ontológia meg59 RoKAY, Z., Krízis a kntika kezdetén, in Varia Theologica 4, Szent István Társulat, Budapest 2013, 270—278. 6" Uo. 89
