Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
KUMINETZ GÉZA Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. a vetélytársaikat, akár a tömegeket, bárkit, aki útjukba kerül.60 így a kommunikáció immár nemcsak az elnyomás, hanem az emberi személy tömeges megrontásának eszközévé is válik. Az információk megszerzési és tárolási technikái ma lehetővé teszik hogy mindenkit megfigyeljenek, s vétségeiért megzsarolhassanak. Akiről úgy ítélik, hogy el kell távolítani a nyilvánosság fórumairól, azt a jól ismert trükkel, pl. a karaktergyilkossággal hallgattatják el, ami igaztalan becsületvesztéssel, sárdobálással jár. Vagy épp sok év után újra előveszik, ahogy ez valakinek érdekében áll, a békét megzavarják, mintegy újra elítéltetik a közvéleménnyel az egyébként a tettéért már megbűnhődött embert. Mindez sohasem látott módon teszi kiszolgáltatottá és védtelenné akár az egyes embert, akár társadalmi csoportokat, akár népeket. Nevezhetjük talán összefoglalóan a szólás szabadságával kapcsolatos alapvető jogokat és kötelességeket a felelős kommunikáció alapvető jogának és kötelességének. Ha helyesen élünk a szólás jogával, akkor minden más alapvető jog megvalósítása is közelebb kerül eszményi tartalmához. A keresztény bölcselet ezért épp a humánum, az emberi méltóság nevében utasítja el a kommunikáció minden torz formáját, így az agymosást, a manipulációt, a tömegszuggesztiót és a kommunikáció során alkalmazható bármely kényszert.61 Az igazi vélemény formálását és megosztását, elfogadtatni akarását alapvetően az különbözteti meg a közvélemény brutális manipulálásától, hogy tiszteli mások lelkiismeretét. Ezért nem az alantast, hanem a nemeset hívja elő a másik személyiségéből, mivel a „szellemhez, a szívhez, a lelkiismerethez szól, miközben a demagógia és a zsarnokság felkorbácsolja a szenvedélyeket vagy ijesztgetéssel nyom el minden szabad megnyilatkozást”. hZ Ha a tömegtájékoztatás csatornái letérnek erről az útról, úgy akkor a hazugság és a félrevezetés, vagyis az információ és ’közlése’ éppoly gyilkos eszközzé válik, mint a tömegpusztító fegyverek bevetése.63 Akkor nemcsak a meghamisított, hanem a meghason- lott szellem korszakában élünk. Újra csak rá kell ébrednünk, hogy a kommunikáció kellő etikai keretek nélkül és a jog hatékony védelme, valamint az ép közvélemény (közerkölcs) nélkül minden harci fegyvernél veszélyesebb tömegpusztító eszköz. Újra rá kell ébrednünk, hogy csakis az érett személyiségű ember, vagyis a szabadságát és a világnézetét igazán birtokba vett ember élhet helyesen, vagyis felelősen a szólás szabadságával. Úgy gondoljuk, hogy az emberi jogok, bár egymásra teljességgel visszavezethetet- lenek, s kölcsönösen meghatározzák egymást, mégis bizonyos hierarchia van köztük, különösen is a véleménynyilvánítás szabadsága dolgában. Közelebbről a szólásszabadság, a lelkiismereti és vallásszabadság között. Az ember először a szóval és az általa hordozott 60 61 62 63 Az erkölcs nélküli ember személyiségjegyeit kitünően írja le Szentmártoni Mihály: „Ezek korántsem buta vagy együgyű emberek, ellenkezőleg, gyakran igen éles eszűek, tárgyilagosak, életrevalók. Első tekintetre azonban nehéz felismerni őket, mert kitűnően megtanulták az erkölcsös viselkedés művészetének játszását. De igazi, személyes erkölcsi elveik nincsenek. Ezért hideg számítással kihasználják mások lojalitását vagy becsületességét anélkül, hogy ez bűntudatot okozna bennük. Képesek messzemenően előre tervezni, és meglepően tudják fegyelmezni önmagukat a kitűzött cél elérésének érdekében. Ez a minden áron elérendő cél lehet hatalom, hírnév, egészség, élvezet, becsület, nn több: életszentség, tökéletesség, erkölcsi tisztaság, stb.”. Vö. Szentmártoni, M., A személyi érettségfelé, in Alszeghy, Z. - Nagy, F. - Szabó, F. - Weissmahr, 13. (szerk.), Teológiai vázlatok II. Tanulmányok a filozófia és a teológia köréből a II. Vatikáni Zsinat után, Budapest 1983, 157—158. Vö. Häring, B., Krisztus törvénye III., Kóma — Budapest — Pannonhalma 2015, 584. Vö. Häring, B., Krisztus törvénye Ili, Kóma - Budapest - Pannonhalma 2015, 584. Vö. Häring, B., Krisztus törvénye III., Kóma — Budapest — Pannonhalma 2015, 587. 68
