Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. KUMINETZ GÉZA Az ember, aki szeretetben él, tud erre ügyelni, mielőtt beszédre nyitná száját. ... Hiba volna megfontolás nélkül beszélni, de talán még nagyobb hiba volna magunkba temetkezni, hiszen a kommunikáció önmagában ajándék, ha a szeretet szellemében történik”.36 A kulturált kommunikációhoz tanuljuk meg a kommunikáció etikáját, illetve a jogrendszereinkben érvényesítsük a jogbölcseletben ismert klasszikus természetjogi elveket! A legegzaktabb módon deklarált emberi jogok sem érvényesülnek, ha nincs becsületes ember, illetve ahol becsületes emberek élnek, ott az alapvető emberi jogok deklarációinak hiányában is azok szinte spontán érvényesülnek. 4. 3. Az alapjog mivolta és rendeltetése A fentebbiekből kiviláglik, hogy a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságjoga többféle szabadságjog, az ún. kommunikációs alapjogok anyajoga, amit a személyes adatok védelmével és a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal együtt újra kell gondolni az új információs technológiák miatt.37 Ennek az alapjognak és kötelességnek épp ez az igazságban és szeretetben való kommunikáció a lényege. Célja pedig az, hogy általa az emberek gazdagodjanak igazságban és szeretetben, jövőjükre vonatkozóan megalapozott döntéseket hozzanak a helyi és az egyetemes közjóra való tekintettel. A véleménynyilvánítás szabadságjoga különösen is dinamikus tényező az összes többi alapvető jog vonatkozásában, mivel épp az a célja, hogy a társadalom tagjai, s az egyes államok tagjai, közösségei helyesen gondolkodjanak az emberiét alfájáról és ómegájáról, a többi alapvető emberi kötelességről és jogról. Közelebbről arról, hogy az emberi jogokat az egyesek és a különböző népek és kormányok is hasonlóan, lényegüket tekintve helyesen és egyúttal azonosan, de nem uniformisztikusan értelmezzék. A fentiek értelmében arra a megállapításra jutottunk, hogy ma a szólás szabadságának joga van ismét a legnagyobb veszélyben (nevezhetjük egy új bábeli zűrzavarnak), nyomában pedig inognak a többi alapvető emberi jogok is. Valamiképp visszatértünk az első generációs alapjogok problémájához. Vagyis csak a körülményeink változtak, ám az alapvető jogok és nyomában az emberi nyomorúság felszámolása egyáltalán nem következett be, hanem immár globálissá vált. A hatalom csak különböző álruhát öltött: hol támadta az államot, hol épp oda beépült. Ám hatalmát csak elnyomással, ma az emberi személyiséget megnyomorító permanens manipulációval tudja - ideig-óráig - megőrizni. Ma nem elhallgattatja az embereket, hanem épp beszélteti, egyre agresszívebb kommunikációra készteti őket. így szinte belekényszeríti a tömegeket a kommunikáció nagy arénájába, ahol állandóan megfigyelheti a trendeket, hogy időben felismerhesse azokat a hangokat, melyek lelepleznék, s még kellő időben hiteltelenné teheti azokat a valóban prófétai hangokat. Látjuk továbbá azt is, hogy a szólás szabadsága azt jelenti, hogy ki-ki egyéni nézeteit közölheti másokkal, de ide tartozik a tudományos kutatások eredményeinek, a tudós saját nézeteinek közlési szabadsága, a tanszabadság, a művészeti közlés szabadsága is. Mindez valamiképp feltételezi azt, hogy felnőtt személyiségek, akik már felelősen tudnak élni az emberi szabadsággal, s mint ilyenek nyilatkoznak meg, vagyis nem a puszta spontaneitás, hanem a kiérlelt meggyőződés vezeti őket akkor, amikor nézeteiknek, 56 56 Vö. Nemes, Gy., Kommunikáció igazságosságban és szeretetben, Vác 2007, 98. ,7 Vö. Halmai, G. - TÓTH, G. A. (szerk.), Emberi jogok (Osiris Tankönyvek), Budapest 2003, 89. 59
