Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
A svájci biblikusok és Kálvin BENYIK GYÖRGY le Jacques Gruet-et, a város botrányhősét.2'1 1548 februáijában újabb kommentárok jelentek meg több páli levéllel kapcsolatban (Galata-, Efezusi-, Filippi-, Kolosszei-, első és második Timóteus-levél). 1549-1555 között a perek és a szigorodás évei kezdődtek Kálvin életében. Előbb a libertinusokat ítélték el, ugyanebben az évben halt meg Ideiette, Kálvin felesége. 1550-ben megjelent a káté 4. kiadása Genfben. 1553-ban titokban megjelent Szervét Mihály Christianismi restitutio című műve. Ugyanezen év volt a nagy úrvacsora vita éve is, amikor az egyházközségi erkölcs erősítése érdekében Kálvin egyesektől megtagadta azt. Október 27-én a városi tanács elítélte Szervét Mihályt, akit egyébként a katolikus inkvizíció kétszer is halálra ítélt.25 26 Ebben a perben a közhiedelemmel szemben Kálvin nem bíróként, hanem csak teológiai szakértőként vett részt. A város vezetése ekkorra elfogadta Kálvin János spirituális tekintélyét annak ellenére, hogy a városi tanácsnak soha nem lett tagja, így Kálvin a jogi műveltségének köszönhetően olyan egyházi szabályzatot fogadtatott el, melynek következménye lett, hogy 1555. január 24-én a város vezetése a teljhatalmat gyakorlatilag az ő kezébe adta. A libertinusok hiába lázadtak, ezt a lázadást május 16-án leverték, vezetőiket letartóztatták. A városban ezzel megkezdődött a „teok- ratikus uralom”, Kálvin uralma annak ellenére, hogy az egyházi konzisztórium soha nem vált azonossá a város polgári vezetésével.27 1555-től 1564-ig tartott ez az egyedülálló városi vezetés, amelyről a történészek azt mondják, hogy tulajdonképpen a Kálvin- féle protestáns Róma születésének az ideje volt. Augusztus 1-jén a szinoptikus evangéliumok kommentárja jelent meg, 1557. július 22-én pedig a genfi zsoltárok láttak napvilágot. Kálvin 1559-ben alapította meg az akadémiát, és a város ezért hálából a genfi állampolgárságot adott neki. A genfi akadémia rektora Theodor Béza lett. Kálvin augusztus 1-jén publikálta az Institutiok 5. kiadását. 1560-ban jelent meg a Genfi Biblia Kálvin jegyzeteivel és felügyelete alatt. 25 Ateista, aki minden törvény cs szokás ellen volt, franciául gúnyolta Kálvint és a reformátorokat, illetve botrányosan kocsmázott. Vö. Gericke, W., Das Buch De Tribus Impostoribus, Berlin 1982. “ A témáról Stefan Zweig írt drámai könyvet Harc egy gondolat körül címmel, mely rossz színben tünteti fel a reformátort. Érdemes tudni, hogy Szervét 1529-ben járt Németországban és Itáliában V. Károly német-római császár gyóntatójának kíséretében. Jelen volt VII. Kelemen megkoronázásán, illetve az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen. 1530-ban tíz hónapra Bázelbe utazott J. Occolampadiushoz, és a helyi nyomdában dolgozott. 1531- ben Strasbourgban Martin Bucerrcl és Wolfgang Capitóval beszélte meg nézeteit, és ezt követően kiadta De I ri- nitatis Trroribus (A Szentháromság tévelygéseiről) című művét, amelyet a katolikusok és a reformátusok is istenká- romlónak ítéltek. 1532-ben írta a Dialogorum de Trinitatét (Beszélgetések a Szentháromságról) és a De lustita Regni Clmstit. Egy genfi francia nemes, Guillaume de Trie levele alapján Lyonban kihallgatta a katolikus inkvizíció. Szervét szerint a levelet Kálvin sugalata, de Kálvin ezt tagadta. Eztán eredménytelen házkutatás tartottak nála, majd Tire információi alapján rendelték el a kihallgatását. Börtönéből megszökött, ezért távollétében ítélték királyi rendeletben tűzhalálra. Egyes vélemények szerint szökése után azért utazott Gcnfbc, hogy megbuktassa Kálvint, mások szerint csak egy hónapig akart ott maradni, és Zürichbe készült. Augusztus 13-án elfogták Genfben. Nem volt kínvallatás, Kálvin kölcsönzött könyveket neki, és a perében nem volt bíró. A katolikus inkvizíció kérte a kiadatását a vienne-i törvényszéktől. A genfi kistanács így döntött: „Irassék barátságos levél, hogy nem adjuk vissza, de kellő igazságot szolgáltatunk.” A per során Kálvin és Szervét írásban fejtették ki nézeteiket, a genfi kistanács kikérte a berni, zürichi, schaffhauseni és bázeli egyházak véleményét is. Furcsa módon Szervét is vádat nyújtott be Kálvin ellen, melyet a tanács figyelmen kívül hagyott. 1553. október 26-án Genf kistanácsa ítélte el: „Szervét ítéltessék arra, hogy a Champel mezejére vigyék, ott elevenen megégessék; holnap hajtsák végre és könyveit is égessék el.” Kálvin több lelkésztársával együtt sikertelenül tiltakozott a máglyahalál ellen, és csak kard általi halált kért. 27 Az egyházi bíróságok és „konzisztórium és a város vezetését irányító konzisztórium nem azonos. Kálvin itt a ni- kodémizmus ellen küzd, ha keresztény módon gondolkodunk, annak meg kell látszani az egyházközség életében is. Vö. Cardier, J., Kálvin. Úgy ember Isten igájában, Budapest 1980, 124. 5
