Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. KUMINETZ GÉZA helyzetet, úgy ezekkel a hírekkel kapcsolatban akkor azonnal működésbe lép a propaganda-gépezet gőzkalapácsa. Mindebből az következik, hogy az emberek azt hiszik, hogy érdemben részt vehetnek a közéletben, a társadalmi problémák megoldásában, ám ez csak a látszat. A sokat hangoztatott pluralizmus is csak álca. A vélekedések sokasága inkább eltakarja, mint felfedi az igazságot. A nyomában ébredő relativizmus — mely maga is az abszolutizmus egy veszélyes válfaja - pedig egyre jobban elzárja az embert éltető forrásától, az igazságtól, a végső és igaz mérce birtoklásától. E nélkül nem lehetséges sem valóságérzet, sem józan ítélőképesség, s végül a lelkiismeret is megdelejezett iránytűvé lesz, a világnézet (vallás, személyes meggyőződés) is ingoványra épül. Ami marad, az az információk piaca, ahol maga az információ is áruvá, fogyasztási cikké válik, aminek az én-vesztés (az én dekonstrukciója, a személyesség eltűnése), az emberi kapcsolatok felbomlása a következménye. Innen már tényleg csak egy lépés az anarchia és az önpusztító nihilizmus.29 A mai kommunikációnak továbbá a magán- és közéletben egyaránt az a másik gyenge pontja a mindent átjáró manipuláltság mellett, hogy lehetővé teszi az anonimitást, nemcsak az egyén, hanem a hatalmi tényezők részéről is. így a kiszemelt személy, csoport hihetetlenül kiszolgáltatottá, védtelenné, egyenesen bűnbakká, áldozattá válhat. Ez a jelenség hatalmas konfliktusok magvát veti el nemcsak egyének lelkében, hanem népek és lobbik között is. Talán nem túlzás ezt a verbális agresszió minősített esetének aposztrofálnunk. A kirekesztés és a félelemkeltés sohasem látott eszköze ez. Új arca ez az embernek, új embertípust hívott életre, nevezetesen a homo (etiam se) manipulans et manipulatus-t. Hol vagyunk már a homo sapiens-tői? 4. 2. A kiút: Kommunikáció igazság(osság)ban és szeretetben Az emberi szabadság önmagát realizáló sajátos tendenciája az, hogy magát a felismert erkölcsi igazsághoz köti, hiszen ez a legmagasabb rendű érték, amivel megismerése során találkozik. Épp ezért az erkölcsi értékkel való átitatottsága, vagyis az erkölcsi tudat minősége adja az emberi méltóságot, az embernek, mint embernek az értékét, azt, hogy jó ember valaki.3“ Ám ez az autodetermináció nem mechanikusan történik, hanem az ép emberi szocializáció és nevelés, majd módszeres önnevelés gyümölcse. Az ember csakis így nyerheti el önazonosságát (emberségét). Vagyis tényleg a felismert és elismert (erkölcsi) igazság teszi szabaddá — szólásban, cselekvésben, életvezetésben egyaránt.31 Ebből adódóan az erkölcsi értékkel telt ént, vagyis az egyéniséget szó szerint nem viszi rá a lélek arra (s itt minden kényszeresség kizárva!), hogy visszaéljen a szólás, az információ hatalmával. Ez a vonása ugyanakkor erélyessé is teszi a személyiséget, mivel hamar telismeri az igazságtól való eltérést, ami kritikára, felháborodásra, tiltakozásra és végső esetben ellenállásra készteti. A gondolkodás, s az azt kifejező beszéd tulajdonképp dialógus, illetve dialógusra való felhívás, akár egy adott probléma megoldására, akár a másik személyének kibontakoztatására, gazdagítására. Ebben az egész életünkön át tartó folyamatban az igazságosság 29 Vö. Kavanaugh, J., Krisztus követése a fogyasztói társadalomban. A kulturális szembenállás lelkisége, Budapest 2003, 22-23. 30 Vö. Háksing, L., Bevezetés az etikába, Miskolc 1999, 15. 31 Megjegyezzük, hogy talán helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy a megismert bármilyen igazságnak az erkölcsi dimenzióját felismerő és azzal azonosuló én lesz szabaddá. 57
