Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Gál Ferenc szentségtana
DOLHAI LAJOS Gál Ferenc szentségtana Nyilvánvaló, hogy nemcsak a dogmatikájában, hanem a korábban megjelent dogmatikus jellegű könyveiben is foglalkozik a szentségekkel, és a szentségekről szóló tanításában fejlődést figyelhetünk meg. 1960-ban jelent meg elsőként a Katolikus hittételek című könyve, az első dogmatikája, amely a világiak számára fogalmazta meg szisztematikusan az egyház hitét. Ebben még hagyományos formában foglalta össze a szentségekre vonatkozó katolikus tanítást, de sok új meglátással és újszerű megfogalmazással is találkozunk. Már a II. Vatikánum előtt hangsúlyozta, hogy minden szentség az egyházi közösségnek, a misztikus testnek az életmegnyilvánulása. 1963-ban jelent meg az Idő és örökkévalóság című első tanulmány- kötete, amelyben olvasható Az egyház és a szentségek című tanulmánya, amely már a Lumen gentium 11. pontjának megszületése előtt, Karl Rahner (vö. Kirche und Sakramente) és Otto Semmelroth (Die Kirche als Ursakrament) alapján halványan megjelenik a szakra- mentális ekkléziológia, és a professzor úr külön-külön is rámutat az egyes szentségek ekkléziológiai vonatkozására. Az üdvtörténet misztériumai című műve (1968) a hazánkban általa közvetített ún. üdvtörténeti módszer segítségével dolgozza föl a dogmatika klasszikus témaköreit. Már nem ragaszkodik a hagyományos tárgyalási módhoz, a szentségek klasszikus definíciójához, mert azt akaija hangsúlyozni, hogy a szentségek bibliai értelemben vett misztériumok. „A szentségeket úgy is fölfoghatjuk, mint Krisztus mennyei közbenjárásának realizálást a földi egyházban" (165. oldal). Ezek után már nem meglepő, hogy a keresztény értelmiségieknek szánt hittankönyvében (A kinyilatkoztatás fényében), a szentségtani fejezet címe: „Találkozásunk Istennel az Egyházban". 3. GÁL FERENC SZENTSÉGTANÁNAK FŐBB SAJÁTOSSÁGAI Gál Ferenc teológiai munkásságának két olyan fontos jellemzője van, amely szentségtanában is megmutatkozik. a) Bolbentz Pál szerint „Gál Ferenc mint teológus abban volt nagy és eredeti, hogy képes volt önálló magyar teológiai nyelvet teremteni, továbbá páratlan mértéktartással tudta úgy közvetíteni a modern nyugati teológiát magyar földön, hogy az megmaradt katolikusnak, európainak és a magyar egyház számára is emészthetőnek”.14 b) A Gál-féle dogmatika mások fontos jellemzője: az üdvtörténeti szemléletmód és módszer. Ez a szemléletmód állandóan arra emlékeztet bennünket, hogy az ember saját történelmén belül részesedik Isten üdvözítő kegyelmében, a kegyelem történelmi jellegű valóság, sőt a történelem maga is kegyelem. Az egyes dogmatikai igazságokat (pl. teremtés, megváltás, knsztológia, szentségek) mindig az üdvtörténet egészében kell elhelyezni és értelmezni. Ez a módszer segíthet bennünket abban, hogy a teológiában jobban megnyilvánuljon a krisztocentrizmus, a pneumatológiai dimenzió, az ekkléziológiai vonatkozás és az üdvtörténet szakramentális jellege. A dogmatika ilyen irányú feldolgozásában nagy segítségére volt a Mysterium Salutis, az első üdvtörténeti módszerű dogmatika. Ezt legjobban a szentségtanban figyelhetjük meg, ha összehasonlítjuk a Mysterium Salutis 4/2. és 5. kötetét a Gál-dogmatika 5. főrészével. Az összehasonlító elemzés által látjuk, hogy a professzor intellektuális becsületességgel és kreatív módon használta fel a forrásait, a nyugati teológiai kutatás új meglátásait. 11 11 Bolbekitz, l\, Gál Ferenc a pap és a teológus, in Jel X (1998/9), 197. 28
