Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Vincze Krisztián: Cselényi István Gábor: A Lét perújrafelvétele
A könyv központi része az ötödik fejezettel kerül megnyitásra, amely Szent Tamás bölcseletének lét fogalmát elemzi. Az Angyali Doktor lét fogalma a könyv szerzője szerint az egész tamási gondolkodás megértésének kulcsát jelenti. Természetesen már itt is visszatérő motívumként jelenik meg a Heidegger által az európai bölcseletre ráolvasott lét-felejtés vád, amely éppen Szent Tamás filozófiájával egybevetve teljesen jogtalannak tűnik. Másrészt neoskolasztikusok is eshettek olyan tévedésbe, amely szerint a lét a létezőknek csupán egy mozzanatát jelenti. Innentől fogva a könyv a latin ens és esse kifejezéseket elemzi, amelyek egyrészt a létezőt, a valót, a lényt jelentik; a másik oldalon az esse pedig a lét, létezés, levés szavakkal adható vissza. Ezek a fogalmak azért fontosak, mert Istenről és minden más teremtett valóságról árulnak el lényegi tulajdonságokat. Istenben a lét (esse) és a lényeg (essentia) egybeesik, s Isten ezen a módon keresztül különül el minden más esetleges valóságtól. Ebből az is következik, hogy „Szent Tamásnál a lét, az esse nem azonos az egzisztenciával, hanem mind az ens, mind az existentia forrása”, s e gondolat mentén válik észrevehetővé, hogy a tamási tanítás a „merő metafizika síkjáról az igazi ontológia síkjára” tevődik át. Az Index Thomisticus, a Tabula aurea (1953, szerk. Pietro Bergomo) segítségével a könyv először az ens szó Tamás által használt formáinak jelentésbeli árnyalatait tekinti át. Az ens minden konkrét, s minden esetleges valóság, létező megnevezésére alkalmas, s ha néha ugyanezen szót illeszti is Tamás Istenre, akkor mindig kiemeli, hogy O úgy létező, hogy létezőfölötti, sőt nemlétező. Az esse Tamás műveiben kb. ötezer alkalommal szerepel 96 megállapított jelentésárnyalattal! A lét többek között az, „ami mindenen belül van”, miközben mindig csak „részesedéssel kapott létet” jelent a kontingens valóságokban, s mint ilyen Isten okozatának tekintendő. Természetesen az esse fogalom segítségével alkotja meg Tamás az ipsum esse kifejezést, amely úgy jelöli meg Istent, hogy a világhoz viszonyított mind immanens mind transzcendens mivolta biztosított marad. Mindezen vizsgálatok végeredményében azt kell látnunk, hogy Szent Tamás valóban a lét és a létező különbségét hangsúlyozta ontológiai differenciaként; s ez azt is jelenti, hogy Tamás életművében a lét fogalom a leggazdagabb és legfelsőbb rendű, — azaz nála e fogalom éppen ellentétesen ítéltetik meg a heideggeri Lét és idő megállapításaihoz hozzámérten. A könyv további részében izgalmas momentumok azok, amelyek a tamási lét fogalom lehetséges előzményeire és következményeire is kitérnek. A hatodik fejezet az ötödik fejezet eredményeinek tükrében vizsgálja meg először Heideggert. Heidegger tulajdonképpen nem a lét filozófiáját nyújtja, hanem pusztán csak a jelenlét (jelenvalóiét) filozófiáját firtatja Cselényi István szerint Heidegger a lét hangsúlyozásakor is pusztán csak „valamiféle immanens erőig” érkezik el. Szintén izgalmas a gondolatfelvetés, amely szerint, ha Szent Tamás ontológiáját az utókora megértette és ismerte volna, akkor a szubjektivizmusok és panteizmusok zsákutcái kikerülhetőek lettek volna. Ugyanebben a fejezetben kerül részletesebb kibontásra végezetül a sartre-i filozófia kritikája is, amelynek központi mozzanata az objektív és szubjektív lét helyesen értett egymáshoz rendeltsége. A hetedik fejezet a lét és létezők, az abszolút és a relatív lét viszonyát igyekszik szintézisbe hozni, kitér az analógia és a jelenlét összefüggésére. Ez a fejezet védelmébe veszi még a tamási ontológiát akkor is, amikor a fejlődő világ paradigmájában azt felületesen merevnek, statikusnak ítélik meg; s végezetül kitér a Tamás filozófiájából eredeztethető relácionista ontológiára is. Az utolsó három rövid fejezet előretekintés, összefoglalás és köszönetnyilvánítás. A könyv egyik különleges érdeme, hogy gondolavilágának ihletői között megtalálunk olyan magyar teológusokat és filozófusokat is, mint pl. Schütz Antal, Kecskés Pál és Horváth Sándor. Többször felmerül Joseph Ratzinger neve, és természetesen ott szere'I KÖNYVSZEMLE 231
