Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Vincze Krisztián: Sren Aabye Kierkegaard: Lezáró nemtudományos utóirat
KÖNYVSZEMLE lémáját, nehézségeit és egzisztenciális útját. Fontos tudni a dán keresztény hitéről és hitfelfogásáról azt is, hogy élete vége felé egyre több konfliktus alakult ki közte és a dán (lutheránus) államegyház között. Nem volt ínyére ugyanis a többség által élt vallásgyakorlat. Kierkegaard szerint a korabeli kereszténységben zűrzavar uralkodott el, a kereszténység fennálló renddé szilárdult, amelynek kilátása az örökkévaló helyett a múlandó lett. A hit döntés voltát a tudomány akarta felváltani, s a keresztényi lét az etikából és egzisztenciális mivoltából az intellektuálisba és az elvont metafizikaiba igyekezett beletorkollani. A magyar olvasó Kierkegaard-nak most egy újabb művét forgathatja kezében magyar nyelven Rokay Zoltán fordításának köszönhetően. Az Utóirat fordítása a német nyelvű fordításból (Unwissenschaftliche Nachschrift. Deutsch von B. und S. Diderich- sen. Bei Jakob Hegner Köln und Olten 1959) készült el, amely „nem téveszt célt” akkor sem, ha nem az eredeti dán szövegből készült, hiszen egyelőre ilyen fordítás nem áll rendelkezésre. Az Utóirat 1846-ban született meg Kierkegaard tollából, s tartalma a két évvel korábban megjelent Filozófiai morzsákhoz illeszkedik szervesen. A filozófiai morzsák lényege a Hegellel szembeni, a dán államegyházzal és a Grudtvig-féle ébredési mozgalommal szembeni kntika kifejtése, amely kritikát az Utóirat tesz még elmélyültebbé. Kierkegaard elsősorban a Hegel által kialakított rendszer-kereszténység veszélyeit szeretné kiküszöbölni. Hegel ugyanis logikai szükségszerűségnek tekinti a krisztusi kinyilatkoztatást, a kereszténységben nála minden ésszerűen és szükségszerűen történik, Hegel számára a racionalitás és a vallás ekvivalensek. Kierkegaard filozófiája és keresztény írói munkássága ilyen szempontból a hegeli rendszertilozófia és rendszervallás ellenlábasai. Szerinte a kereszténységnek igazi jellemzője inkább a forradalmi újdonság, az eredetiség, amit nem lehet emben spekulációkból és történelmi fejlődésből levezetni. Emiatt a nagy kontraszt miatt Hegel filozófiájára hivatkozva Kierkegaard sokszor egészen cinikusan nyilvánul meg, hiszen szerinte Hegel óta sokan Krisztusra, mint professzorra és a tanítványokra, mint tudóstársadalomra tekintenek, s ezzel természetesen elsinkófálják az egész kereszténységet. Az Utóirat egyik lényegi üzenete ezzel szemben, hogy az igazság a szubjektivitás, a keresztény hit fontos mozzanata a bensőségesség és az egyénné válás! Az Utóirat legmarkánsabb visszhangja a Corsaren című napilapban született meg, amely igyekezett a kierkegaarci-i mű élcelődését, iróniáját és éles kritikai hangnemét viszonozni. Itt ugyanis az Utóiratot a „kaotikus irodalom” műfajához sorolták be, hiányolták belőle az egységes gondolatmenetet, továbbá szerzőjének lenéző magatartását is szóvá teszik, amikor a mű több pontján megvető módon titulálja azokat, akik nem követik, ill. nem fogadják el gondolatmenetét. A fordításhoz kommentár is csatlakozik, amely a különböző fejezetek egy-egy elmélyítésre, pontosításra szoruló kifejezéseit, adatait tisztázza. E kommentár azonban nem csak követi a német nyelvű fordítás kommentárbeli tartalmát, hanem kiegészíti azt újabban feltárt összefüggésekre történő utalásokkal is, mint pl. Martensen személye, Jens Baggessen és Pyrker érsek kapcsolata, melyeknek a fordító, Rokay Zoltán járt utána. A kommentárt ezen felül megelőzi egy összeállított képes anyag, amely abban segíti az olvasót, hogy a Kierkegaard-t körülövező szellemi légkört könnyebben elképzelje és megértse. A magyar nyelvű Kierkegaard-könyv mindazokhoz szól, akik a dán vallásos író gondolatvilágát részletesebben és közvetlenebb formában is szeretnék megismerni, amihez újabb lépcsőfokot jelent Rokay Zoltán fordítása. Vincze Krisztián 228
