Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Puskás Attila: Kránitz Mihály - Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára - Dolhai Lajos: Kereszty Rókus, O.Cist. - Puskás Attila: Jézus Krisztus
megalapozás most már részletesebben tárgyalja a krisztológiai címeket (139—190. old.) és Krisztus kereszthalálának szoteriológiai jelentőségét (190—227. old.). Alaposabban rámutat arra, hogy már az apostoli egyházban is látjuk a fejlődést Krisztus misztériumának a megértésében (vő. 6. fej.). Ha együtt látjuk az újszövetség szoteriológiai alapfogalmait, akkor nem csak úgy tekintjük a megváltás müvét, mint satisfactio-t. A könyv dogmatörténeti részében is vannak új fejezetek (5. fej. 5. pont és a 6. fejezet). Már az első kiadás is részletesen tárgyalta Luther és Kálvin jellegzetes krisztológiáját és szotenológiáját, de tanulságos lehet számunkra egy 20. századi protestáns teológus, W. Pannenberg knsztoló- giája (317-329. old.) is, ami segítheti az unió hiiposztatika dogmájának korszerű katolikus értelmezését. Puskás professzor úr érdeme, hogy ebben a jelentősen átdolgozott krisz- tológiában már megtaláljuk a modern és sokszínű katolikus knsztológia törekvéseit és meglátásait. Szinte érthetetlen, hogy előző kiadásból hiányzott ez az összefoglalás. A 20. századi katolikus krisztológia nagy egyéniségei (K. Rahner, H. U. Balthasar) arra emlékeztetnek bennünket, hogy a kalkedoni dogma nem „végállomás” (vő. K. Rahner: Khalkedon Anfang odei' Ende?) a krisztológiában. A mai ember számára érthetővé kell tennünk a kalkedoni zsinat örök érvényű megállapításait. A szisztematikus részben két ex- kurzussal találkozunk. A kenózis fogalmának megértése által jobban érthetjük a megtestesülés misztériumát (414—135), a „helyettesítés” gondolatának korszerű értelmezésével pedig könnyebb megmagyarázni a megváltás lényegét (461—481). Például Jézus emberi tudásának korlátozottságát is megértjük, ha arra gondolunk, hogy Jézus tudása „kenoti- kus” tudás: Ha Jézusban a Fiú emberré lett, akkor lemondott isteni tudásának tökéletes birtoklásáról és annak személyes kinyilvánításáról. Napjainkban többféle krisztológiai módszerrel találkozhatunk. Vannak olyan protestáns teológusok, akik még ragaszkodnak ahhoz, hogy a krisztológiai fenségcímek alapján mutassák be az újszövetség krisztológiáját (vö. O. Cullmann). Léteznek még olyan dogmatikák is, amelyek a kalkedoni módszerrel válaszolják meg a Jézus személyére vonatkozós kérdést. A Bibliából igazolják, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember, majd a kalkedoni zsinattal összhangban megválaszolják a két természet viszonyát és kifejtik az unió hiiposztatika következményeit Jézus emberségére vonatkozóan (vö. Előddogmatika). A 20. század második felében kialakult a „felülről kiinduló krisztológia” (pl. János-prológus) mellett az „alulról kiinduló krisztológia” is, amely Jézus csodálatos emberségéből kiindulva jut el az ő istenfiúságának megvallásához (vö. Schneider-dog- matika). A harmadik évezred elején a leginkább használt és elfogadott metodika: a herme- neutikus módszer, amely három lépésben fejti ki az Egyház hitét. A bibliai meglapozás után ott van a dogmatörténeti áttekintés, amely rámutat arra, hogy az Egyház a Szentírásból kiindulva hogyan értette meg fokozatosan, egyre jobban Jézus személyét és megváltói művét. A dogmatörténeti fejlődése bemutatása után következik a szisztematikus reflexió, amely rendszerezett módon, a teljességre törekedve válaszol arra, hogy ki az „Ember” (vö. Mk 4,41), aki értünk emberekért, a mi üdvösségünkért lett Emberré. Az ilyen módszerű krisztológia tökéletes mintája az a kézikönyv, amit most Kereszty Rókus és Puskás Attila professzoroknak köszönhetünk. Mindnyájan tudjuk, hogy a kereszténység nem egy jól átgondolt tanrendszer, nem egy sajátos ideológia, nem valamiféle megcsodálható etikai rendszer, hanem igazában az élő Jézus Knsztus. Éppen ezért lehet Aquinói Szent Tamással (Comp. Theol. c.l.) a knsztológiát úgy tekinteni, mint „compendium theologiae”-t, hiszen bemutatja számunkra hitünk, vallásosságunk lényegét, Jézus Knsztus személyét. Szent Ágoston szerint „Non est enim aliud Dei mysterium, nisi Christus” (Epist 187, 11,34; PL 33,846). Krisztus szereteKÖNYVSZEMLE 224
