Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem... A bíborosi konzisztórium tekintetében — amely szintén a bíborosi kollégium együttes tevékenységének kitüntetett formája - különböző kategóriákat említ a CIC (1917). Szoros értelemben a konzisztórium a bíborosi kollégiumnak a Római Kúriában történő teljes ülését jelöli, amely a római pápa vezetésével, konzultációs célzattal zajlik, vagy súlyos kérdésben hozandó döntésre kerül összehívásra.49 Az ún. rendes ülés - vagy más néven „secretum”, azaz titkos — összehívására egy évben többször is sor kerülhet, de nincs időbeli meghatározása. Ilyenkor történik az új kardinálisok kreálása is. A rendkívüli — vagy „publicum”, azaz nyilvános — ülés valamilyen rendkívüli eset, ünnepélyes cselekmény okán kerül összehívásra. Hagyományosan ilyen az új bíborosok első hivatalos megjelenése. Ezen az ülésen a bíborosokon túl jelen lehetnek meghívottként más elöljárók, hercegek, világi követek, stb.50 Végül a félig nyilvános (semi-publicum) ülés kategóriája, amelyen a pápa és a bíborosok mellett a pátriárkák, püspökök és apátok vannak jelen, amely forma bevett a szenttéavatási konzisztóriumi ülés esetében.51 A bíborosok pápaválasztójoga tekintetében még a CIC (1917) előtt jelentős módosítások történtek, mind Boldog IX. Pius (1946—1978)52, mind Szt. X. Fiús pápa által53. A hatályos Egyházi Törvénykönyv — figyelemmel azokra a változtatásokra, amelyek az 1917. május 27-én kihirdetett CIC (1917)-et követően akár pápai, akár zsinati intézkedés nyomán bekövetkeztek — továbbra is a Római Szent Egyház bíborosai cím alatt tárgyalja a kardinálisokra vonatkozó egyházfegyelem általános normáit, a 349—359. kánonokban.5' A bíborosoknak a római pápa mellett betöltött egyéni és testületi tanácsadói funkciója továbbra sem változott (vö. 349. kán)55, a hangsúly azonban egyértelműen a pápa megválasztásának feladatköre irányába tolódott el56, amit 80. életévük betöltéséig gyakorolhatnak.57 Philipp Reisinger 2012-ben közreadott elemzéséből világosan kitűnik, hogy a püspöki szinódus intézménye (amelyet Boldog VI. Pál pápa létesített 1965. szeptember 15-én58, majd működési rendjét XVI. Benedek pápa módosította 2006. szeptember 29-én59), valamint a pápa által kisebb, különböző konzultatív mandátummal és ad hoc felhatalmazással felállított püspöki tanácsok, gyűlések - annak ellenére, hogy tevékenységükben túlnyomórészt bíborosi méltósággal rendelkező tagok is közreműködnek, akár a testület vezetőjeként — a bíborosok exkluzív egyéni és közösségi tanácsadói feladatkörét jelentősen csökkentették.60 Ennek ellenére, a bíborosok hagyományos 49 Vermeersch, A. — Creusen, E, Epitome iuris canonici, 1. 325. 511 Vermeersch, A. — Creusen, I., Epitome iuris canonici, E 326. s' IOHANNES XXI11, MP Cum gravissima (15 apr. 1962): A AS 54 (1962) 252. 5" Pius IX, Const. Cum Romanis Pontificibus (4 iul. 1869). ” Pius X, Const. Vacante sede (25 dec. 1904): Pii X Pontificis Maximi Acta, III. Romae 1908. 239-288. Pius X, Const. Commissum nobis (20 ian. 1905): Pii X Pontificis Maximi Acta, III. Romae 1908. 289—292. 54 Részletesen vö. Erdő P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2014.’ 286—291. 95 Listl, J. - Schmitz, H. (Hrsg.), Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 1999.: 360—362. 56 Részletesen vö. Fernandez, J. M., El sistema electivo del Romano Pontifice. Origen de su autondad suprema en el or- denamiento canonico actual (Pontificia Universidad Católica Argentina, Facultad de Derecho Canónico), Buenos Aires 201 1.233—243. Az újabb rendelkezésekhez Erdő P., Egyházjog, 278—279. 57 Erdő P., Egyházjog, 286—291. 55 Paulus VI, MP Apostolica sollicitudo (15 sept. 1965): AAS 57 (1965) 775—780. 59 Benedictus XVI, MP Ordo Synodi Episcoporum (29 sept. 2006): A AS 98 (2006) 755-776. Vö. Ghirlanda, G., II nuovo Ordo Synodi Episcoporum, in Periodica 97 (2008) 3—43. 911 Reisinger, Ph., Sanctae Ecclesiae Cardinales — Peculiaris Episcoporum Coetus. Neue kirchenrechtliche Perspektiven für die Kardinale und Kardinalskollegium (Kanonistische Reihe 022), Sankt Ottilien 2012. 204