Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása
SZUROMI SZABOLCS ANZELM O.Praem. A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása* I. A BÍBOROSOK OSZTÁLYAI ÉS ÖSSZETÉTELÜK LETISZTULÁSA; II. A BÍBOROSOK KOLLÉGIUMA ÉS KOMPETENCIAKÖRÜK FEJLŐDÉSE A 14. SZÁZADIG; III. A BÍBOROSOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK A 15-17. SZÁZADBAN; IV. A BÍBOROSOK KÖTELESSÉGEI ÉS JOGAI A KODIFIKÁLT KÁNONJOGBAN „In antiquitate clerici per ordinationem determinatae ecclesiae erant adscripti seu incarnati. Qui vero ecclesiis principalibus, quae quasi cardines erant totius ecclesiae, adscripti erant, quandoque cardinales vocabantur.” így összegzi a bíborosi méltóság eredeti tartalmát Bertrand KURTSCFIEID OFM 1951-ben klasszikus intézménytörténeti művének a bíborosi kollégium eredetéről szóló fejezetétben1. A korai forrásokat áttekintve jól ismert, hogy az 5. századig még csak elvétve előforduló „cardinalis” szó2 a római lőbazili- kákban szolgáló vezető presbitert jelentette. Az elnevezés a 8. századtól válik általánosan elterjedtté, méghozzá szélesebb jelentéstartománnyal. Ez ekkor a főbazilikákban tevékenykedő meghatározott klerikusokat jelöli. Számuk tekintetében is jelentős ingadozás mutatkozik, mind összlétszám, mind a kialakuló három osztályukhoz tartozó létszámú * Elhangzott a Magyar Kánonjogi Társaság 2016. október 4-i konferenciáján (Budapest). A tanulmány a Collegio S. Norberto-ban (Rónia), a Biblioteca Apostolica Vaticana-ban és a Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközpontbem (Budapest) készült. ' KURTSCHEID, B., Historia iuris canonici. Historia institutorum ab Ecclesiae fundatione usque ad Gratianum, Romae 1951.249. 2 A bíborosi kollégium kialakulásához és intézménytörténet fejlődéséhez részletesen vö. Fürst, C. G., Cardinalis. Prolegomena zur Rechtsgeschichte des römischen Kardinalskollegiums, München 1967. DE LA Hera, A., La reforma del colegio cardenalício bajo el pontificado de Juan XXIII, in Ius Canonicum 2 (1962) 677—716. Feliciani, G., Cardinali, in Digesto delle discipline pubblicistiche, II. Torino 1994. 502—504. Lefebvre, C., Les origines et le role du cardinalat au moyen age, in Apollinaris 41 (1968) 59—70. PLöCHL, W., Geschichte des Kirchenrechts, Wien—München 1969/ I. 319-323, II. 94-99, III. 128-143. Pásztor, L., L’histoire de la curie romaine, probléme d’histoire de l’église, in Rente d’histoire ecclesiastique 64 (1969) 353—366. Watt, J. A., I'he Constitutional Law of the Collegs of cardinals; from Hostiensis to Johannes Andreae, in Medieval Studies 33 (1971) 126—157. Soldi Rondini, G., Per la storia del cardina- lato net secolo XV, Milano 1973. Tillmann, H., Ricerche sull’origine dei membri del collegio cardinatizio nel XII' secolo, in Rivista Storia della Chiesa in Italia 24 (1970) 441—464; 26 (1972) 313—353; 29 (1975) 363—402. Maleczek, W., Papst und Kardinalskollegium von 1191-1216, Wien 1984. ROSSI, A., II collegio cardinalizio, Roma 1990. Imbert,J., Les temps carolingiens (741—891). L’llglise: Les institutions (Histoire du Droit et des Institutions de l’Église en Occident V/I), Paris 1994. 91-101. Gaudemet, J., llglise et cité. Histoire du droit canonique, Paris 1994. 238, 252-253, 319, 354, 360-366, 594, 600, 603, 605, 625, 629-630. 197
