Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
A svájci biblikusok és Kálvin BENYIK GYÖRGY 7. KÁLVIN BIBLIAÉRTELMEZÉSÉNEK VITATOTT PONTJAI Az alábbi témákban természetesen a saját katolikus nézőpontomból vizsgálom Kálvin vitatott bibliai helyeinek értelmezését, de jórészt Gánóczy Sándor tanulmányát követve igyekszem kerülni a konfesszionális viták stílusát, melyek a korábbi egyháztörténeti időszakban katolikus részről is igen élesek voltak, és éppen ezért a legtöbbször csak exegeti- kai technikákra utalok. A fentebb említett tipizálás igen gyakran társult sértő kritikával. Már az Institutio ban is földbe döngető retorikával támadta a katolikus misét: „Ezekkel és hasonló találmányokkal kísérelte meg a Sátán, mintegy ráborított sötétséggel, elhomályosítani és beszennyezni Krisztus szent vacsoráját, hogy annak tiszta gyakorlása ne maradjon meg az egyházban. De a borzasztó utálatosságnak tetőfoka az volt, mikor a jegyet eltávolította, hogy általa nem csak elhomályosodjék és felforgattassék, hanem teljesen feledésbe menyén és eltöröltetvén megsemmisüljön és az emberek emlékezetéből kiessék...” Ebben a mondatban semmiféle konkrét bizonyítás nem fogalmazódik meg, de az ellenfél pocs- kondiázása annál erősebb. Az efféle érzelemmel lütött retorikus támadás nem idegen az Institutio többi részétől sem. Ámbár azt is meg kell jegyeznünk, hogy a katolikus protestáns vitairodalom ezt a stílust folytatta, és a magyar Pázmány Péter is átvette és alkalmazta a hasonló lejárató technikákat. Sőt alább utalni fogunk arra is, hogy bibliamagyarázatában Kálvin visszafogottabb az ellenfél gyalázatának mértékében. Az egzegetikai munkákban is ott mutatkoznak meg a gyenge pontok, amikor teológiájának sarkpontjait védi. Úgy tűnik, nem csupán a bibliai kijelentés ihlette, hanem egy már előzetesen megfogalmazott reformáton tétel alapján egyoldalúan vagy céljainak megfelelően magyarázta a bibliai szöveget. 7. 1. Az isteni kiválasztás Kegyelemtam kérdésekben a reformáció számára fontos forrás Szent Pálnak a Rómaiakhoz írt levele. Kálvin a következő passzust szerette idézni all. fejezetből predestinációs tana alátámasztására: „így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján. S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak, ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik.” A hozzá fűzött magyarázat szintén nem mellőz némi földbe döngölős retorikát, amely — mint korábban mondtam - a kor sajátja volt, hiszen nem higgadt akadémiai teológiai konferenciáról volt szó, hanem egyházakat szakító nézetek hatásos propagálásáról. Kálvin a következőket mondta: „Ha vissza kell térnünk a kiválasztás rendjéhez, hogy nyilvánvaló legyen, nem máshonnan, hanem Isten puszta bőkezűségéből származik a mi üdvösségünk, akkor azok, akik ezt tagadják, gonoszul elhomályosítják azt, amit hangos szóval és ünnepelve kellene dicsőíteniük, és gyökerestül tépi ki magát az alázatot...” Az isteni kiválasztás nyilvánvaló alapja, hogy Isten az ember érdemeit előre is ismeri. Kálvin alapvetően Augustinus kegyelemtanából indult ki, de a Róni 9,14-18 egyedi magyarázatát adta, és ebből vezette le a kettős predestinációs elméletét. Gánóczy kritikája ezzel kapcsolatosan megszívlelhető: „Abból az előfeltevésből kiindulva, hogy nem minden ember kap meghívást az üdvösségre, Kálvin egy csúsztatással azokat a locusokat 19
