Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Laurinyecz Mihály: A szociális, strukturális bűn fogalma Szent II. János Pál pápa 1979-1989 közötti írásaiban
A szociális, strukturális bűn fogalma Szent II. János Pál pápa 1979-1989 közötti írásaiban LAÜRINYECZ MIHÁLY A szöveg utal egyrészt az üdvtörténeti helyzetre, melynek Mária is részese, utal a bűn struktúráinak felülmúlhatóságára, egyben az ő közbenjárói szerepét szem előtt tartva, illetve utal a bűn struktúráinak sokrétűségére: ami nem csak az egyes ember, de a családok és azon keresztül mondhatjuk, hogy a társadalom életét is befolyásolja. A Redemptor hominis (1979. március 4.) Szent II. János Pál pápa első enciklikája „premisszaként” olyan pozitív törekvéseket, programokat fogalmaz meg, amelyek „ellenére sokféle módon sértik az emberi jogokat, ha gyakorlatban tanúi vagyunk koncentrációs táboroknak, látjuk az erőszakot, a kínzásokat, a terrorcselekményeket és sok egyéb diszkriminációt, ezek más premisszák következményei kell hogy legyenek, melyek fenyegetik vagy gyakran szinte kioltják a modern rendszerek és programok humanisztikus premisszáinak hatását. Folyamatosan újra át kell gondolnunk tehát ezeket a programokat az ember objektív és sérthetetlen jogainak szempontjából.”* 1 2 Tehát hiába a jó premisszák, ha vannak „más”-ok, amelyek kioltják a humanisztikus premisszákat. De igazában itt nem derül ki, hogy mik is ezek a titokzatos előfeltevések... Feltételezhetően olyan kisebb csoport-, vagy egyéni érdekek, amelyek befolyásos személyek, politikai megegyezések vagy feszültségek ki nem mondott következményei. 1980. november 30-án íródik a Dives in misericordia című encikhka, mely a szociális ellentmondások címszava alatt tárgyalja azokat a társadalmi igazságtalanságokat, amelyek olyan tények, melyek „arra derítenek fényt, hogy e század gazdasági életének irányítása és nemkülönben a világi kultúra is valami elemi rosszra, vagy inkább az emberekben levő bűnös készségek (víciumok) halmazára és a dolgok rossz elrendezésére alapszik. Az emberiség családjának ezért nincs módja arra, hogy megszabaduljon ezektől a teljes egészükben rossz feltételektől”.3 Ugyanennek a dokumentumnak a bevezetőjében a mindent „behálózó rosszról” tanít a Szentatya. Itt kell megjegyeznünk, hogy 1981. május 13-án merényletkísérlet áldozata lett a pápa. Pontosan egy évre rá Fatimában elgondolkodtató módon tanít majd a világ bűnéről. 1981. szeptember 14-én megfogalmazott Laborem exercens enciklikában a szoros értelemben vett kifejezéssel: „szociális, strukturális bűn” nem találkozunk, de találkozunk viszont azzal az átokkal, „amelyet a bűn hozott magával”4 mégpedig a munka tormájában. Illetve beszél arról a keresztről, „amelyet a test és a világ rak azok vállára, akik a békét és az igazságosságot keresik”.5 Ugyanebben az évben a Familiaris consortio apostoli buzdítás (1981. november 22.) a család nehézségeit és azt a közeget elemezve, amelyben a családok mindennapjaikat leélik6, kifejezett módon utal azokra a hiányos struktúrákra, amik súlyos kárt okoznak a családok életében. Az Evangélium segít abban, hogy „az igazságosság magukban a társadalmi struktúrákban érvényesüljön”7 egyfajta fokozatosságban és megtérésben, „amely nale, familiare e sociale. Ci permette di ottenere la grazia della vera liberazione, con quella libertá con cui Cristo ha liberato ogni uomo.” 1 Redemptor hominis, 17. 3 Dives in misericordia, 66. pont. ‘ Laborem exercens, 120. 5 Laborem exercens, 122. vö. GS 38: „keresztet is hordozni kell, melyet a test és a világ a békét és az igazságosságot keresők vállára tesz”. 6 Például „az igazságtalanul berendezett vagy fejletlen társadalmi-gazdasági struktúrákból adódó nyomorúság”, Fa- miliaris consortio, 81. 7 Familiaris consortio, 8. 173
