Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Gál Ferenc emlékezete
MEGEMLÉKEZÉS Gál Ferenc emlékezete 1978-ban működni kezdett, ennek keretében egyre több világi hívőt is tanított. Nem feledkezett meg a lelkipásztorkodó papságról sem, mert vállalta papi rekollekciók tartását, lelkigyakorlataik vezetését. Nem volt érsekség-püspökség, amely ne hívta volna meg; és ő szívesen vállalta paptestvérei teológiai ismereteinek gyarapítását annak ellenére, hogy ezernyi teendője volt, melyeket legtöbbször önként, mint a magyar egyház dolgos papja fölvállalt. Nem vezetett autót, maradt a vonat-autóbusz, hogy eljusson a vidéki színhelyekre. (Az autót nem tartotta a korszerű lelkipásztorkodás nélkülözhetetlen kellékének. Amikor 1974 tavaszán 40 kispap egyszerre készült megszerezni a vezetői jogosítványt és ennatt jelentős részük hiányzott dogmatikai előadásairól, így fakadt ki a gyérszámú jelenlévő előtt: döntsék el, sofőrök akarnak lenni, vagy papok?) Milyen címen mondhatom el most mindezt, Gál Ferenc alakját megidézve? Egyszerűen azért, mert tanítványa, később pedig tanártársa lehettem. Majd a Communio nemzetközi teológiai és kulturális folyóirat magyar változatának az 1993-as kezdetétől fogva egészen az 1998-ban bekövetkezett haláláig ő volt a főszerkesztő, jómagam pedig mellette a szerkesztő. így szűk harminc éven át álltam vele napi-heti kapcsolatban. Ezt csak a róla mondottak-írottak hitelesítéseként említettem meg, és nem azért, hogy az emlékezés ürügyén olyasmiről szóljak, amijeién esetben nem tartozik ide, vagyis fölösleges. Mint tanítványa, 3 éven — 6 féléven át hallgattam társaimmal együtt dogmatika előadásait. Bevallom, az első félévben nem tudtam odafigyelni az előadására, mert egyenletesen monoton hanghordozása, szigorúan a témához ragaszkodása nehezítette gondolatai — állításai megértését, gondolatmenete követését. Azonban amikor erőt vettem magamon és az utolsó sorokból átültem az első vagy második sorba, hogy jobban figyeljek, a hitigazságok csodálatos világa egyszercsak föltárult. Ettől kezdve egyetlen órát nem mulasztottam, délután a délelőtt hallottakat igyekeztem föleleveníteni jegyzeteimből, meg az ő könyveiből. Annkor egy-egy könyve megjelent a Szent István Társulatnál az Állami Egyházügyi Hivatal által engedélyezett-korlátozott példányszámban, akkor nekünk, kispapoknak azt előre meg kellett rendelni a kiadótól, különben nem jutott. Könyveit a papok-hívek néhány nap alatt felvásárolták, amire a zsinat utám Egyházban a nyugateurópai katolikus közösségeknél — mellesleg teljes szabadságban éltek — nem volt példa. Ennek alapján elmondhatni, hogy a magyar papság dogmatikai ismereteit, a hívek- főként értelmiségiek — hitbeli tudását Gál Ferenc maga — egyedül biztosította legalább három évtizeden keresztül. Nem mintha nem lett volna mellette még számos teológiai tanár a magyar egyházban, de hozzá mérhető munkásságot ugyancsak keresni kellene. A munkásságon nem a mennyiséget értem, voltak divatos témák akkor is az autropo- centrikus-emberközpontú teológiával kapcsolatban, amelyeket más teológusok szívesen és gyakran tárgyaltak, itthon és nyugaton egyaránt. Gál Ferenc kerülte ezeket. Számára a teológia mindig Isten-központú volt, az ember Isten kinyilatkoztatásának fényében ismerheti meg önmagát. Ezért gondja volt a magyar nyelvű teljes Szentírás szövegének megújítására. A bibliafordító bizottság ugyan kiosztotta a különböző szentírási könyveket a magyar katolikus biblikusok között, és Gál Ferenc csak arányos részt vállalt a kezdetnél. Ám több esetben vagy a gyenge minőségű munka, vagy a határidők semmibe ve- vése miatt neki kellett lefordítania a másokra kiosztott szövegrészeket. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt olyan biblikus, aki évekig fönntartott magának egyes könyveket, végül azonban hozzá sem kezdett. Gál Ferenc vállalta magára a különböző fordítások egybevetését az eredeti héber-görög, meg a latin szövegekkel, nyelvész segítségével gondoskodott az akadémiai szintű, helyes magyarságukról. És évekig fizette a gépíró díját, mert a fordítás munkáját örömmel figyelő, azt időnként sürgető egyházi vezetők (Ijjas TEOLÓGIA 2016/1 110
