Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában PUSKÁS ATTILA (legalábbis részben) más értelemben használja mint ők, s csak akkor nem értjük félre, ha balthasari jelentését beleágyazzuk trinitárius alapkoncepciójába. A svájci teológus hangsúlyozza, hogy a kenózis újszövetségi gondolata fordulatot hoz az isteni dicsőség ószövetségi értelmezésében s egyáltalán az ószövetségi istentapasztalathoz képest. Ugyanígy meghaladja az ókori filozófiai isteneszmét is. Ugyanakkor nem érvényteleníti sem az ószövetségi kinyilatkoztatás, sem a filozófiai teológia alaptételét sem Isten változhatatlanságáról. Mindazonáltal az isteni változhatatlanságot az új- szövetségi trinitárius horizont új módon engedi értelmezni: úgy, mint az abszolút isteni szeretet és szabadság mindig új örök eseményét, az isteni személyek kölcsönös ajándékozásának és ajándék elfogadásának állandóan túlcsorduló és ekképpen változatlan életét. A „felsőfok fokozásaként” és a tökéletes szeretet szüntelen túlcsordulásának eseményeként értett változhatatlan isteni lét eszméje noha felülmúlja a (platóni) filozófia istenfogalmát és változhatatlanság-tételének tartalmát, mégsem oltja ki az isteni változhatatlanság negatív kritériumait, melyeket e filozófia megállapít. Hisz a „fokozás”, a „mindig-több/na- gyobb” nem hiányból származó istem öntökéletesítést, vagy kívülről előidézett változást jelent a tökéletlenebb állapotból a tökéletesebb felé - ami ellentmondana az istenség tökéletességének —, hanem a „felsőfok fokozását”, azaz magának a „tökéletesnek”, azaz az abszolút szabadságból fakadó hiánytalan isteni szeretetnek a szüntelen, változatlanul túllendülő és túlcsorduló dinamikáját a szentháromsági személyek között. Annak a trinitárius isteni szeretetnek a sodrását, melynek tökéletességét nem csökkenti, hanem éppen változatlan lényegi részét képezi, hogy az isteni személyek nem ragaszkodnak zsákmányként a sajátjukhoz, hanem mindent megosztanak egymással és megajándékozhatóvá teszik magukat a másik által. 93
