Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Biemer, Günter: Newman hagyományteológiájának "alanyi" szempontjáról
GUNTER BIEMER Newman hagyományteológiájának „alanyi" szempontjáról egyházára gondolunk, amelyhez az ókori-, a római- vagy a protestáns egyházak is kapcsolódnak.”“ Newman keresztény hagyományról kialakított szemlélete - az „isteni filozófia” e gondolatának tengelye körül - a levelezésem és az előadásain keresztül kristályosodott ki. Ja- gernek írott egyik levelében viszontlátjuk mindazt, amit az alexandriai iskolától tanult Isten Igéjének a „szakramentáhs szerkezetére” vonatkozóan: „Az isteni kinyilatkoztatás minden egyes szavának mély jelentése van. A mennyei igazság megnyilvánulását kell látnunk benne, és ebben az értelemben misztériumról és szentségről van szó. Értelmezhetjük, hitvallást tehetünk róla, de mindig van benne valami, amit nem fejthetünk meg, amelynek csupán — a helyzettől függően — többé vagy kevésbé résztvevőivé lehetünk. Ennek megfelelően, amikor egy kate- kumen elismétli a hitvallás szavait, akkor valami olyasmit foglal hitvallásba, amit teljes mélységében soha meg nem érthet, és amit kiteijedésében teljességgel soha át nem ölelhet. Abban a pillanatban, amikor átadja magát, még nem tudja, mire kötelezi el magát.”33 34 A keresztény ember az Isten Igéjéhez fűződő személyes kapcsolatának kezdetén „bizalommal és méricskélés nélkül bízza rá magát arra az értelmezésre, amit az Egyház nyújt neki útravalóul”.35 A tanítással kapcsolatos, esetenként téves személyes vélekedések megszűrésére Newman számos hasznos szabályt fogalmazott meg a Szentírás, a hagyomány, az egyház és a személyes nézetek egymásra gyakorolt hatásáról.36 Newman elképzelése szerint Isten Igéjének áthagyományozása az egyházban a Szentírás és „két különböző fajta" hagyomány által, háromféle módon megy végbe. A kétfajta hagyomány közül az egyik statikus és szilárd, míg a másik dinamikus és képlékenyebb. A Szentírás „tartalmaz mindent, ami az üdvösséghez szükséges”37, miközben az írott természetének megfelelően megbízható, „rögzített, kézzelfogható, elérhető, azonnal alkalmazható”38. Azt a „legfelsőbb normát képviseli, amely a legfelsőbb fórumként szolgál hitéleti kérdésekben”.39 A Szentírás és a Szenthagyomány ilyen módon kölcsönösen átjárja egymást. Newman szerint „a hagyomány legalább annyira nélkülözheteten ahhoz, hogy hitelesen magyarázzuk a Szentírást, mint amennyire a Szentírás szükséges a Elagyo- mány igazolásához és körülírásához. így tehát — lehetőség szerint — egymásra vonatkoztatva kell használnunk azokat.”40 Annak ellenére, hogy Newman határozottan állítja, hogy „önmagában a hagyomány nem nyújt »elegendő igazolást« az evangélium egy-egy konkrét részéhez”,41 arra a kérdésre, hogy a Szentírás elégségessége miképpen garantálható, Newman a következőt szögezi le: „A Szentírásnak így egy, tehát csak egyetlen értelme van [...], mégpedig az, ahogy a katolikus egyház értelmezi azt.”42 33 Via Media, I, 331; cf. Letters and Diaries of Cardinal Newman, XI, 100. "John Henry Newman and the Abbé Jager (ed. Allen, L.), Oxford UP, London, 1975, 89; Via Media, I, 257. 3iJohn Henry Newman and the Abbé Jager, 91. 36 Via Media, I, 134. 37 Via Media, IV. 38 Via Media, I, 291. MJohn Henry Newman and the Abbé Jager, I, 117 f. 40 Ibid. 117. 41 Ibid. 42 Ibid. 121. 6
