Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről (A keresztény bölcselet kísérlete az alapvető jogok megalapozására)
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről vetően szubjektív marad. Épp a megfigyelő jelenléte miatt,30 épp azért, mert nem mi vagyunk a lét valódi törvényhozói, urai. Ezért nem ellentmondás, ha az új világnézeti értékelésben időnként más — hol árnyaltabb, hol pedig elnagyoltabb — megfogalmazást kapnak az ún. emberi jogok. Nem maguk az ilyen kötelességek és jogok változnak, hanem a rájuk való reflexió, a vonatkozó világnézeti, vallási értékelés. El kell azt is ismernünk, hogy ebben az értékelő munkában nincs szükségképp fejlődés. Nem minden korban van kellő távlatunk.31 A kor felfogása, a történelemi tudat felszínessége, hiányosságai, a hatalmak érdekei nem mindig kedveznek egy valóban árnyalt és átfogó értékelésnek. Mindebből azt kell megállapítanunk, hogy az emberi jogok megfogalmazása és megalapozása is - szükségszerűen - újra és újra kísérlet, vagyis világnézeti értékelés tárgya marad.32 Hiszen változik a tudásunk, vagyis a világra, az énre és az istenségre vonatkozó ismeretünk, s megvan a világnézeti (érzelmi) alaphangoltságunk is, vagyis nem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni korunk eszméitől, életérzésétől. Szükségképp perspektivikus marad a látásunk. Elvileg azonban, a mindenkori jövőben megvan a lehetősége annak, hogy pontosabban írjuk körül e kötelességek és jogok lényegi tartalmát. Ennek feltétele, hogy helyesebben lássuk az ember hivatását. Ebbe a kodifikációs munkába nem tilos bevonnunk a vallások tapasztalatait sem, hiszen az ismereteinkre és életfelfogásunkra óhatatlanul hatnak a vallások tanai is, mivel a végső kérdésekre adnak végső, de nem mindig végleges választ. Ami pedig a vallásokat illeti, ezek a jobban vagy rosszabbul sikerült gyümölcsei a világnézeti értékelésünknek, melyek az ember sorsát az istenség oldaláról értelmezik. Az emberi hivatás lényegi része - a vallások szerint - az istenség megismerése és feltétlen tisztelete. A világnézet-alkotás koronája ezért a vallás, hiszen amilyen az istenség, olyan valamiképp az én, a világ sorsa is. A különböző világnézetek és vallások ma már aligha élhetnek egymástól elszigetelten, ezért erőteljesen hatnak egymásra. Ez az egymásra hatás megmutatkozhat párbeszédben, perbeszédben, sőt feloldhatatlan ellentétekben is. E hatás eredménye lehet a békés egymás mellett élés, a puszta eltűrés vagy egyenesen a burkolt, illetve nyílt konfliktus. Mindegyik vallás és világnézet, mivel meggyőződés, tehát a tudatot teljesen meghatározó, vagy inkább talán átható valóság, mellyel az én mintegy azonosult, ezért totalizáló, s épp e jellegénél fogva könnyen válhat totalitáriussá. A világnézeti értékelés mindenképp felveti a helyes és helytelen, a teljesebb vagy a kevésbé teljes értékelés, valamint az igaz vallás problémáját. Ez utóbbi problémát a kereszténység megjelenése bontotta ki, hiszen Jézus Krisztus úgy vonult be a keresztények tudatába, mint aki a lehető legigazabb módon értékelte az ember léthelyzetét, akár önmagával, akár a világgal és az istenséggel 30 Vö. „Mintha az univerzum ezt mondaná nekünk: az idők kezdetétől determinálva van az egész történet, de ezt ti soha nem fogjátok tudni bebizonyítani, sem pedig pontosan megismerni. Ez a furfang. A határozatlansági elv által tudtuk meg, hogy noha minden determinált, a végső valóság nem determinálható, vagyis nem határozható meg. Az univerzum e mögé a furfang mögé rejtette a titkát.” Vö. Dos Santos, J. R., Az isteni formula. Einstein utolsó üzenete, Budapest 2010, 249. 31 Pauler Ákos azt állítja, hogy nem minden kor alkalmas a nagy összefüggések felismerésére, éspedig azért, mert vagy túl közel megy az eseményekhez, vagy túl távol marad tőlük. Vö. PAULER, Á., Bevezetés a filozófiába, Budapest 1933, 18-19. Péter Rózsa pedig így fogalmazza ezt a kérdést: „Lehet-e egy ponthalmazhoz egy kívül fekvő pontból úgy közeledni, hogy egyszerre valamennyi pontjához közeledjünk?” A felelet: „Ennek az a feltétele, hogy a kívül fekvő pont elég messze essék az egész halmaztól.” Vö. Péter, K., Játék a végtelennel. Matematika kívülállóknak, Badapest 2004, 10. 32 Hasonló ehhez az erkölcsi tudat alakulása, kialakítása. Vö. Pauler, Á., Az erkölcsi oktatás elméletéhez, in Magyar Paedagogia (1905), 257-270. :0L0G1. 60
