Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről (A keresztény bölcselet kísérlete az alapvető jogok megalapozására)
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről felismerések szerint irányítja; 2. egyúttal erkölcsi lény is, aki tudatában van elszakíthatatlan kapcsolatainak, amelyek az istenséghez és embertársaihoz fűzik; tudatában van ebből fakadó felelősségének és magatartását ehhez igazítja.18 3. A személyiség kialakulása, a valakivé válás,19 szoros kapcsolatban van az erkölcsi tudattal. Az erkölcsi tudat ugyanis tota- lizáló, de nem totalitárius jellegű; ez adja meg az emberi tudatnak az egységét és a személyiség kiegyensúlyozottságát. 4. Az embernek különféle — biológiai, pszichológiai és szellemi — szükségletei vannak, melyek nélkül nem tudja kifejleszteni képességeit, nem tudja megérlelni ember voltát, emben méltóságát. Nemcsak értenie, hanem szükségképp értékelnie is kell a világ történéseit, s ez az ismeret és értékelés hitekben, reményekben és szeretetben csúcsosodik ki. Az embernek tehát létszükséglete a világnézet, vallás alkotása és az ahhoz való hűsége. 5. Az ember teremtményként fogja fel magát, úgy7, mint aki nem a Lét abszolút ura.20 Ha tehát az ember csak teremtmény, nem ismerheti léte tartalmát és feladatát a maga teljes mélységében és magasságában. Ezért értékelésében tévedhet is. 6. Az életét kibontakoztató javakat nemcsak kellő időben, módon, mennyiségben és minőségben kell birtokolnia, hanem számára kötelesség is általuk személyiségét kibontakoztatni. Az emberi élet kibontakoztatásának a kötelessége alapozza meg az ember biológiai, pszichológiai és szellemi szükségleteit. 7. Az ép és hitelesen megélt világnézet és vallás valódi erőforrás és egyfajta életkeret, szellemi, érzelmi immunrendszer is az ember számára. Nélküle megbetegszik és idő előtt meg is hal. 8. Az egyént körülvevő közösségnek, mint a kultúra hordozójának nagy a felelőssége abban, hogy az igaz értékeket közvetíti-e a mindenkon új nemzedéknek; ebben a közvetítő munkában nem szabad magára hagynia az egyént, felelős ugyanis az értékek helyes interiorizálásáért is. 3. A VILÁGNÉZET ÉS A VALLÁS KAPCSOLATA Az emben személy méltóságát alapvetően erkölcsi tudatának minősége határozza meg. Ennek mintegy előfeltétele az érzelmi érettség és betetőződése a vallási tudat, ámbár e tényezők kölcsönösen és erőteljesen hatnak egymásra. A világnézet mint meggyőződés a vallás jellegét ölti, éspedig azért, mert a meggyő- ződéses ember az általa igaznak tudott, hitt értékek szennt él, eszméit és eszményeit a legnagyobb áldozatok árán is szolgálja. A világnézet alapvetően etikai jellegű, melyre aztán felépülhet az adott társadalom jogi és illemkódexe is. 18 Vö. Mihelics, V., Katolikus tanítás a tulajdonjogról, Budapest 1947, 19. 19 Vö. Rogers, C. R., Valakivé válni. A személyiség születése, Budapest 2010. 20 Úgy ismeri fel és el magát, mint okozatot, mely okot követel. A „cél gondolata felteszi a végcél eszméjét. A múlandóságot az örökkévalóságra, a változást a változatlanra, az esetlegest a szükségképire, a végest a végtelenre, a feltételest a feltétlenre, a korlátozottat a korládanra, a részt az egészre, a sokat az egyre, a tökéletlent a tökéletesre vonatkoztatva vagyunk csak képesek felfogni. Nincsen relativum abszolútum nélkül: ez az intellektuális alapbelátás az Isten-eszme eredete, ezen alapulnak az Isten-bizonyítások is. ... A Mindenséggel szemben kérdezhetem: Miért épp ilyen a valóság, és miért nem más? Tudom továbbá, hogy önmagamat nem teremtettem, noha szabadsággal rendelkezem. Aki teremtett engem, az közelebb áll hozzám, mint önmagam. Amikor szabad vagyok, egészen önmagam vagyok, akkor sem vagyok tehát egészen önmagam és a magamé. Ez a gondolatmenet aztán vagy dachoz vezet a létezés gyökerével szemben, vagy pedig bizalomhoz és odaadáshoz a Megfoghatatlan iránt. ... Ezért nincsenek teljesen vallástalan emberek. Ha a vallásosságot elnyomjuk, a tévelygés, babona és okkultizmus lép fel pódék gyanánt”. Vö. Noszlopi, L., Világnézetek lélektana, Budapest 1937, 272-273. 56
