Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Teológiai irányzatok az Egyházban
Teológiai irányzatok az Egyházban KRÁNITZ MIHÁLY belül is az evangélium örömének eljutását a kulturális szövegkörnyezetek és a címzettek sokféleségéhez." A II. Vatikáni Zsinat a nevelésről írt határozatában (1965) konkrét feladatokkal bízza meg a hittudományt művelő intézményeket: „A teológiai karok munkásságától sokat vár az egyház. Rájuk bízza azt a súlyos feladatot, hogy növendékeiket nem csupán a papi szolgálatra, hanem főleg a teológiai főiskolákon való tanításra, a tudományos munkára és a szellemi apostolkodás még nehezebb feladatára is előkészítsék. E karok kötelessége a teológiai tudományok elmélyült művelése is, hogy annak eredményeként az értelem egyre tökéletesebben megragadja a kinyilatkoztatást, jobban föltáruljon az ősöktől hagyományozott keresztény bölcsesség kincstára, haladjon a párbeszéd a különvált testvérekkel és a nem keresztényekkel, továbbá választ adjanak a tudományok haladása által fölvetett kérdésekre. A teológiai karok ezért alkalmas módon vizsgálják fölül szabályzatukat, műveljék behatóan a szent tudományokat azok segédtudományaival együtt, és fölhasználva az új módszereket és eszközöket is, vezessék be hallgatóikat az elmélyült kutatásba.11 12 Ferenc pápa Evangelii gaudium - A hit öröme (2013) kezdetű apostoli buzdításában kijelenti, hogy „az egyház becsüli és bátorítja a teológusok karizmáját és erőfeszítéseit a teológiai kutatásban, amely elősegíti a párbeszédet a kultúra és a tudomány világával”.13 Ezen túlmenően a szentatya egy határozott kérést, és tulajdonképpen egy feladatot is megfogalmaz, hogy a teológia emelkedjék ki a pusztán akadémikus környezetből: „Felkérem a teológusokat, hogy szolgálatukat az egyház üdvözítő küldetésének részeként végezzék. Ehhez azonban az kell, hogy szívügyük legyen az egyház és a teológia evange- lizáló rendeltetése, és ne elégedjenek meg az íróasztal-teológiával.”14 A TEOLÓGIA ÉS A JELEN VILÁG HELYZETE A teológia fejlődésénél nem kerülhetjük meg az ember és a társadalom jelenlegi állapotának felmérését, mert a kereszténység által formált egységes kultúra tőként Európában eltűnő félben van, vagy ahogy Szent II. János Pál fogalmazott: „Az európai kultúra a »csöndes aposztázia« benyomását kelti, mellyel az önelégült ember úgy él, mintha Isten nem létezne.”15 A modern szellem világát jól ismerő pápa szerint az új kulturális környezetet a tömegtájékoztatás tartalmai befolyásolják, melyek gyakran ellentétesek az evangéliummal és az emberi személy méltóságával is.16 A globalizáció korszakában a klasszikus humanizmus kultúrájának helyét átvette a mindennapi élet realizmusának kihívása. Ebben az összetett helyzetben a teológia kezdő művelői a posztmodern világ nyílt felfogásával szemben először is beleütköznek a teológia tudományos összetettségébe exegetikai, történeti, elméleti és gyakorlati sokféleségébe, sajátos formai megnyilvánulásokba és önálló módszertani követelményeibe. Ezen a ponton kell megérteni a teológia belső egységének fontosságát. A hittudomány helyes műveléséhez ezért szükséges a teológia és a lelki tapasztalatok kapcsolatainak erősítése, ahogy ezt a XX. század nagy teológusai is tették, meghaladva az évszázados szakadást tu11 Ma újra szükséges Isten bemutatkozása és az Isten—ember közötti párbeszéd ősmintájának a feltárása. Vö. Le- PESQUEUX, G., Quelle identité Dteu en Ex 3,1-6, in Transversalité (Avril-Juin 2015), 85-93. 12 Gravissimum educationis momentum, 11. 13 FEP.ENC pápa, Euangelii gaudium, 133, SZÍT, Budapest 2014, 80-81. 14 Vö. Ferenc pápa, Evangeliigaudium, 133. 15II. JAnos Pál pápa, Ecclesia in Europa, 9. 16 Vö. uo. 43
